A francia kisebb unokáknak énekelt Éva néhány gyerekdalt. Utóbb egy hetet töltenek nálunk Zsuzsáék. Kétszer lejátszom nekik egymás után a dalocskákról készített videót. A kicsi Angéla hibátlan tisztasággal intonálja az azonnal megjegyzett éneket. Ez szerintem figyelemre méltó. Lehet, hogy sok muzsikát kellene neki hallgatnia? Lehet, hogy zenei képességei fejlesztésre érdemesek? Még nem késtek le semmiről.
Nem egy ízben hallottam olyanféle gyerekekről, akik apró korukban készítettek egy kis sámlit, s később asztalosokká lettek. Az életem úgy hozta, hogy adott alkalommal nekem is össze kellett tákolnom egy sámlifélét. Attól azért nem lettem asztalos.
Máskor olyanokról hallottam, akik kicsi korukban otthon berendeztek maguknak egy kis oltárt és „miséztek”. Ezek rendszerint papok lettek. Levi unoka korához képest szépen imádkozik, és nyugodtan viselkedik a templomban a miséken. Egyszer nálunk felkap egy réz-serleget, majd még egyet. Kezét felemelve azt mondja: Ata. Magyarán a papoz utánozza, amint az úrfelmutatást végzi. Néhány héttel később odafordul hozzánk, és a pap mozdulatát utánozva „kivesz” valamit a serlegből és tisztán azt mondja: Krisztus teste.  A dolognak kétféle kimenetele lehetséges, vagy pap lesz, vagy nem.
Egyebekben ő is szépen orientálódik a zenéhez. Szereti a gongot, a gitárt, a szintetizátort, s énekel a maga módján.
Úgy látszik, igaz az a tétel, hogy egy emberen belül többféle tehetség is lakik.  
Összefoglaló az MTörv 34-hez. Búcsúfejezete ez a Második törvénykönyvnek. Immár csakugyan meghal Mózes 120 éves korában csaknem töretlen egészségben. Fogai nem mozognak, szeme tisztán lát. Az Úr felküldi a Nébó hegyére, s ő belátja onnan az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak ígért földet, ahova ő nem léphet be. Kegyelem volt élete, kegyelem meghallgatott imádságai, kegyelem megőrzött egészsége, s nem utolsósorban kegyelem volt az, hogy egyedül ő beszélhetett az Úrral face to face. Kegyelem lett a halála is. Maga az Úr temette el, senki nem tudta meg azóta se, hogy hol nyugszik. A hatalmát idejekorán Józsuére bízza, aki a néppel együtt 30 napos gyászt tart az emlékére. Közöm. Czeizel Endre szerint az emberi test építőikockái ideális esetben 130-140 évre lennének képesek elhordozni az embert. Ehhez képest mi hamarabb kezdünk hasonlítani a Prédikátor könyvében az öregségről írtakhoz (az ablakon kinézők homályba borulnak [szem], a malmok zaja halkabbá válik [fül], amikor ijedten járnak az úton [szédülés]...) A folyamat általában lassú, hogy felkészítsen a földi elidegenedéshez.
– Lám, milyen kicsi ez a világ!
– Így van, már kezdem is kinőni.