Szoktam röhögni azon, hogy vasbetontalpfa. Fából vaskarika. De hát vállfa sem létezik: immár vállműanyagot kellene mondani helyette. Mai egyik témám a szemüvegcsere lesz. Ám hol van már az üveg? Kérdeztem. A hölgy azt mondta, minden lencséjük műanyag. Helyesen tehát szemműanyag volna, legfeljebb szembizsu, hiszen fém-műanyag kombináció a keret és a lencse. De nézzük, mi is történt?      
– Mondom a feleségnek: Te nehezen olvasol a multifokális szemüvegeddel, az én olvasószemüvegem kerete elpattant. Lepjük meg az OFOTÉRT-et és csináltassunk egyet-egyet. Jönnek a születésnapjaink. Te fizeted az enyémet, én a tiédet, és el vannak intézve a születésnapok.
– Hajnalban azt álmodtam, hogy új adónemet készül bevezetni a kormány, az adóbefizetési adót. Ez azért indokolt, mert az adóbefizetéssel rendkívül sok munkát vesz az adóhatóság a nyakába. Valakinek ezt a munkát meg kell fizetni. Felébredtem. Eszembe ötlött, hogy egy alkalommal, évekkel ezelőtt, legalább 30-féle új adónemet javasoltam még a Gyurcsány-kormánynak. A magyar nyelv roppant módon alkalmas arra, hogy játsszunk vele. Akkor ilyesmiket hoztam össze: Az információkért hír-adót, a sugárzásért rádióadót kellene bevezeti. Idei probléma, hogy rohadtsok alma termett. Az orosz piac egyelőre zárva. Az alma rohad. Már csak a várható környezetszennyezés miatt is roth-adóval kellene sújtani a termelőket, az erdészeket pedig amiért hagyják, hogy a fák elkorhadjanak korh-adóval. Ja ... és a az Új Ember mellékletét is megadóztatnám: fizetnék a Mérték-adót. Itt abbahagyom.
– Csukott kulcsok. Soha Trabantban nem felejtettem kulcsot. Wartburgban se. (Igaz, hogy egy éjszakát a kétüteműben töltöttem, mert a lakáskulcsomat viszont elfelejtettem magammal vinni.) Később Skodám lett. Egy viszonylag jó, és egy eléggé ócska.  Az első ajtajában felejtett kulcsot a kutyáját sétálgató lányka hozta utánam. Tudta, hol lakom. A második Skoda ajtajában felejtettet pedig egyik szembeszomszédunk.
Mióta Mitsubishink van, az a képtelenség fordult elő velem, hogy bezártam az indítókulcsot a kocsiban. Mosonmagyaróváron. Egy napig utaztam a pótkulcsért. Előbb haza, majd fel Dobogókőre, onnan a pótkulccsal vissza Mmó.-ra. Mostanában sűrűsödnek az események. Mivel egy karikán lóg az összes kulcs, emlékezetem szerintharmadszor felejtem a kukatároló ajtajában a kulcscsomómat. Ilyenkor szoktam azt sóhajtani: „Uram, ne hagyj soha szégyent érnem.” (Ugye ez a Te Deum vége). A dolgot észlelve igyekeztünk haza a Flóriánból, hátha a kukaajtóban lóg a csomó. Nem lógott. Egy kinyomtatott papír adta tudtul a közösségi táblán, hogy közös képviselőnk őrzi a leadott (feladott, a 3.-on laknak) kulcsokat.
Még eddig nem törtek be saját kulcsunkkal a lakásunkba.
Ha lehet, ezután se tegyék.
Lehet, hogy öregszem?
Összefoglaló a Józs 10-hez. A terjeszkedés ókori módja az őslakosság teljes megsemmisítése volt. Így járt a Palesztina déli részén lakó öt városállamocska összes lakója és királya. Kit jégeső veret tönkre, kt a szűnni nem akaró nappal, amelyet Józsue serege nagy mészárlásra használt fel. Az öt város népét, királyát felkoncolták, senkit se hagytak életben. Mindezt a gibeoniták megsegítésével indokolták. Tény és való, hogy az öt királyka megijedt, és az izraelitákkal szövetkező gibeoniakat meg akarta támadni. Vesztükre. Közöm. alighanem írtam már, hogy kísérteties a hasonlóság az ókori és a napjainkban folyó népirtás, genocídium között. Kíméletlen, amennyiben semmiről se tehető gyerekeket, asszonyokat tesznek tönkre, nyomorítanak meg ezrével, ártatlan civileket nemkülönben.
Mit gondolnak a martalócok az istenarcot felmutató emberről? Mit annak a méltóságáról? Sose hallották a katekizmus második kérdésére a feleletet: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! „Tenmagukat” se szeretik, hiszen aki gyűlöli felebarátját, annak a lelke nem marad érintetlen. Kilökődik a formájából. Közismertté kezd lenni a tény, aki hosszasan részt vesz egy kegyetlen háborúban, az úgyannyira megsérül, hogy többé nem képes békés civil életre. Visszamegy harcolni, vagy lelki betegként lébecol élete végéig.