Mickey webnaplója

„Hogy a gonosz álmok fussanak és minden éji képzelet”, 5.10-kor kiszálltam az ágyamból. Többé nem is kívántam elaludni, mert mi történt? Az éjszaka álmomban ellopták az autómat. Ahova parkoltam vele, ott nem volt, s másutt se. Valamiféle építők lepték el irodánkat, s kezdték behordani a berendezést. (Tegnap avanzsált az új tv1, amikor is bemutatták a stúdiók felépítését). Mindegy, kocsi sehol, én meg a következő lépésben kutattam, hol lehet a kabátom ebben a zűrzavarban. Végül megtaláltam, s benne az okmányaimat is. Úgy döntöttem, hogy telefonálok a rendőrségnek, s itt elakadtam. Valamiért a 198-as telefonszámot preferáltam volna, amely utoljára a különleges tudakozó hívószáma volt. Ám a számok mostanában megváltoztak. Mire kiderítettem, hogy 112 a nyerő, addigra újabb kalamajka állt elő. Hol is van madzagos telefon az épületben? Míg kerestem, találtam egy rövidebb megoldást. Felébredtem. Kocsim a szokott helyén, a többi meg nem érdekel. Mivel hajnal lett, nem volt kedvem visszafeküdni, hogy valami újabb ostobaságot álmodjak. Egy főpap vallotta, hogy ő sose szokott álmodni. Szerintem minden alvó álmodik, legfeljebb álommentes szakaszban ébred. Ez jó is, de lehet rossz is. Jó, ha álma rossz, és rossz, ha az álma jó.
A jobb megoldás nemritkán adódik a Mahjongg-játékban is. Látom, hogy ha ennek, meg annak a párját le tudnám piszkálni, akkor egy harmadik követ is el tudnék venni, ami igen fontos, mert eltávolításával nagyot haraphatnék a többi kőből, s haladhatnék a nyerés felé. S ekkor jön a jobb megoldás: egy a látószögemből valamiért kieső vagy másik kövek féltakarásában megbúvó azonos jelű kő. Ha azt veszem le, lépéseket takaríthatok meg s indulhatok az eredményes megoldáshoz. Nos, ilyesféle érzés az álomból ébredés, amely rövid úton elintézi az álmomban megoldhatatlannak látszó szituációkat.
Egy létsík-változás fantasztikus dolgokra képes.  
Összefoglaló a 2Krón 36-hoz. Királyok váltják egymást sorban, általában gonoszok. Júdának összesen 20 királya volt, nézzük az utolját:
Joacház 3 hónapot uralkodik. Az egyiptomi Nechó leváltja,
Eljakimot tette királlyá, nevét Jojakimra változtatja. 11 évig uralkodik. Nebukadnezár felvonul ellene és Bábelbe hurcolja.
Helyette Jojachin a király. 100 napig uralkodik.
Nebukadnezár elhurcoltatja őt is Bábelbe, helyére testvérét, Cidkiját teszi királlyá. Ő a 20., az utolsó. Cidkija velejéig gonosz. Jeremiást kigúnyolja, aki megjósolja a zsidók 70 éves rabságát. A kaldeusok Jeruzsálemet megtámadják, fiataljait, öregeit mind kiirtják, a kincseket elhurcolják, a királyt is, és felégetik, lerombolják Jeruzsálemet. A babiloni fogság csakugyan 70 évig tart. Ekkor a kaldeus Cirusz hazaengedi őket, és segít templomuk felépítésében is. Közöm. A történelem során mindvégig folyik a vérpatak. Ember embernek a farkasa. Azt hiszem, a herceg említi Shakespeare Rómeójában az eseményeket összefoglalva: „Folyton szenvedünk.” Ez jut eszembe, ismerve a részleteket a királyok könyvéből és F. Werfel klasszikus regényének (Halljátok az igét) érzékletes leírását Cidkija megvakításáról, miután két fiát a szeme előtt kettéhasították. Ferenc pápa nem véletlenül hirdeti meg az irgalmasság évét 2015 végétől. Hátha eszünkhöz térünk egyszer.