A háziasszony visszatérő problémája: Mit is főzzek?
A költőé és a bloggeré hasonló.
Hogy saját magamat idézzem, minap ezt voltam bátor lejegyezni: „Bejövök blogot írni a szobába. A szokásosan olvasott blogokat végiglapozom, hátha bővültek újabb poszttal, de nem, illetve alig.
Mi ez a renyheség?
Magam se találom azt a madzagot, amin kicsapódhatna a szellemi kandiscukor.
Nem találom azt a katalizátort, amely megindítja agyam kerekeit. Olyannyira nem, hogy a gépem előtt leragad a szemem.”
Igen. Kell a szellemi katalizátor, a madzag, amire kicsapódhat a kandiscukor.
Egy véletlenszerű olvasmányélmény ráeszméltetett arra, hogy a költők is ihletre várnak. Hírlik, hogy Schiller rothadó almát tartott a zongoráján és azt szagolgatta az ihelés reményében.
Esetünkben pedig Weöresről írja Czigány György (ismeretségünk okán igazából Gyuri), hogy nevezett költőt mi inspirálja versének, A szörnyeteg koporsója IV. tételének a megírására.
Idézem.
„Tudod, Gyurkám – mondta álmatag hangon – levettem a polcról találomra egy Rákosi Viktor kötetet, kiírtam minden tízedik szót, kaptam egy vibráló felületet, amivel már lehetett dolgozni...”
Nem rossz. Sőt. Nagyon is ügyes!
Jobb, mint József Attiláé, aki költőtársával csak sorzáró rímes szavakat adott meg, s hozzáfogtak szonettet gyártani az adott szavak felhasználásával.
Weöres szabadabb asszociációkhoz jutott.
Holnap lehet, hogy egy könyv oldalainak első szavait veszem igénybe, hogy témát gerjesszen bennem.
Most viszont az Ószövetség újabb két hosszú tekercséhez érkeztünk, a Makkabeusokéhoz.
Összefoglaló az 1Mak 1-hez. Nagy Sándor idejében vagyunk, aki meghódította Indiától kezdve az akkor létező civilizációkat. A királyok adóztak neki. Ismert, hogy fiatalon meghalt. Vezérei örökölték birodalmát. A fejezet Antiochusz rendeleteit sorolja, melyek törölték a törvényt, s halállal büntettek mindenkit, aki nem hódolt az egységes kultusz bálványainak. Uralkodását azzal indítja, hogy kifosztja a jeruzsálemi templomot, minden aranytárgyat, amit csak talált elrabolt. Nagy vérfürdőt rendezett a zsidók soraiban. Rá két évre a míziaiak vezérét küldi Jeruzsálembe, aki békét hirdet, s békétlenséget hoz. Elfoglalja s megerősíti a vár egy részét, s a martalóchadjáratai során szerzett kincseket gyűjti ide. A zsidó férfiakat lemészárolja Dávid városában, a nőket, gyerekeket fogságba hurcolja, a nyájakat eltereli. Aki teheti, elmenekül a városból s meghúzza magát kietlen helyeken. Sokan meghalnak inkább, semhogy tisztátalanokká legyenek. Közöm. Egyszer fent, egyszer lent. Az előző könyvek Izrael győzelmeit sorolták, most változik a kép, új pogányság akarja maga alá gyűrni az igazakat. Mi ez? Edzés? Az igazak próbatétele, kiválogatása, kiválasztódás. Is. Sub pondere crescit palma. Teher alatt nő a pálma. A szenvedés megedzi az embert. Lákai bíboros jelmondata: A megnyesett fa kizöldül. Korunk hasonlata: Minél jobban földhöz vágják a labdát, annál magasabbra pattan. Egy biztos, hogy egy nagy tisztulási folyamat indul meg ezekben az időkben. (Kr. előtt 300 körül járunk.)
2015.05.15. 09:41 emmausz
Bloggerek, költők, háziasszonyok
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr147460942
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek