Motto: „Doktor úr, nekem nyugodtan megmondhatja, hogy szívbajos vagyok: én nem vagyok szívbajos.”  
A magyar a cselekvések nyelve. Sok cselekvés ment át köznévvé. Ezek egyike a szív. A szív az a szerv, amely szív. Pumpa. Életfogytig az. Valami belső vezérlése áramot indukál, s készteti a szívet izom-összehúzódásra. Millió-egyszer. Baj van, ha a stimulátor nem dolgozik rendesen. Ritmuszavar, visszafelé pumpálás, stb. A szív valaha az elmeműködés jelképe volt, ma inkább az érzelmeké, olyannyira, hogy a „szívképző” szövegeket „nyálas”-nak ítéli a mindent kontrázó kamasz. Aztán eltelik néhány év, és szíveket farag a fa kérgébe Ámor nyilával átlőve. Talán ez a rozsdásvas-korszak az, amely nehezen birkózik meg a Jézus Szíve ünneppel. Az ünnep liturgikus szövege költői képben mondja el a halottkém munkáját végző katona tettét, nevezetesen, hogy Jézus szívét átszúrta lándzsájával. Így szól a prefáció: „A keresztfán ... vér és víz ömlött sebhelyéből, mely átszúrt oldalán nyílott, hogy onnan jöjjenek létre a szentségek, melyekkel egyházát élteti.” Alacoque Szt. Margit nyomán terjedt el a J. Sz.-tisztelet, melynek egyik következménye, az ezelőtt éppen 100 éve indított jezsuita lap, A szív, amelynek jó 15 évig munkatársa voltam és munkatársa volt fiunk is.
A szív a magyarok körében számos közmondásnak az alapja. Most ezekkel tisztelgek Jézus Szíve ünnepe előtt.
Dagad a szíve (a büszkeségtől)
Megesik a szíve rajta. Értjük: De: „Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül maradt nyáj, és mindenfélére kezdte őket tanítani (ti. Jézus, aki igen fáradt volt az eset idején)”.
Meghasad a szíve: belehal bánatába.
Nincs szíve: rideg és könyörtelen.
Van hozzá szíve: Lemond saját előnyeiről, hogy másokon segítsen.
A szívébe markol: Megdöbbenti valami fájdalom.
A szívemből szól: Úgy mondja, ahogy én is érzem.
Ami a szívén, az a száján. Nyíltan kimondja, amit gondol. (Nem mindig diplomatikus!)
A szívén viseli sorsukat: Odafigyel másokra, és megteszi a tőle telhetőt az érdekükben.
A szívére veszi: Bánkódik valami miatt.
Kiönti a szívét: elmondja másnak a bánatát.
Kiteszi a szívét valakiért: Önfeláldozó módon támogat valakit, akár saját egészsége kárára is.
Meglágyítja a szívét: engedékennyé tesz mást.
Nyomja a szívét valami: Ki nem mondott lelki fájdalmat jelez. Bánat, lelkifurdalás stb.
Állhat itt még néhány szentírási részlet is a sok közül.
Szívem ujjong Megváltó Istenemben.
Szeresd Uradat... teljes szívedből...
A szív bőségéből szól a száj.
A szívből törnek elő a gonosz gondolatok...
...ajkával tisztel ez a nép, de a szíve távol van tőlem.
A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő.
Egy szív és egy lélek volt a sok hívő... (őskeresztények).  
Énekeljetek hálás szívvel zsoltárt az Úrnak. ...
Összefoglaló a 2Mak 14-hez. Alkimusz látva, hogy a király megölte Antiochuszt és Liziászt, smúzol Demetriusznak. Reméli, hogy főpappá lehet, s hogy Júdást elteteti láb alól. Demetriusz felkéri Nikanort, hogy ölesse meg Júdást, Alkimuszt pedig tegye főpappá. Ám Nikanor Júdás haditettei miatt megijed: békejobbot kínál neki. Egy ideig kölcsönös a jóindulatuk egymás iránt. Alkimusz újabb felbujtására Demetriusz Nikanortól újra követeli, hogy bilincsbe verve küldje Júdást Antiochiába. Elmenekül Júdás Nikanor elől, aki a zsidókat a templom megsemmisítésével fenyegeti, ha nem adják ki neki Makkabeus Júdást. Hogy közelebb kerüljön terve megvalósításához, csapatot küld egy igaz (öreg)ember, Razisz elfogására. Ám ő kardjába dől, s mert életben marad, a falakról a nép közé veti magát. S mivel még mindig él, saját belsőjét tépi ki, s hajítja a tömegbe felkiáltva: Kérem a lélek Urát, hogy egyszer adja vissza nekem. Közöm. A politika lehet szép és felemelő. Általában mégsem az. A korrupció, a megvesztegetés, a félelemre építés, a kegyek keresése, a kétszínűség, a 180 fokos fordulatok mindmáig szerepelnek a régi és újabb korok politikusai manővereinek a listáján. Valahogyan uralkodni mindenki szeret, és nem sajnál semmit saját uralmának a megszerzése és fenntartása érdekében. Pedig az uralom elsősorban (esendőségeim ellenére) magamon való uralmat jelent, és a közjó alázatos szolgálatát. Ez persze eszmény, de senki sincs felmentve a morális kapaszkodás alól.