Mickey webnaplója

Egyik Terence Hill- és Bud Spencer-film egyik szórakoztató jelenete nagyjából a következő. (A kisgyerekek százszor megnézik a fb-on.) T. Hill cukkolja haverját, aki fagylaltárus. Megkérdezi tőle, hogy milyen fagylaltja van.
Bud sorolja: Tutti-frutti, vanília, málna, puncs és kávé.
Terence: Akkor kérek egy pisztáciásat csokoládéval.
Bud: A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt.
T.: Miért, milyen van?
Bud újra elsorolja.
Rendben van – így Terence – akkor legyen málna vaníliával ... és egy kis pisztáciával.
Bud: Mondtam, hogy a pisztácia kifogyott.
T.: Hát jó, ha nincs, nincs. Legyen akkor vanília és puncs és kávé ... ha lehet, egy kis csokoládéval.
Bud: Mondd, te süket vagy?
T.: Na, nem kell rögtön fölkapni a vizet. Elsorolnád még egyszer, hogy milyenek vannak?  
Bud: Tutti-frutti, vanília, málna, puncs és kávé.
T.: Hát akkor kérek egy tutti-fruttit, vaníliát, málnát, puncsot és kávét.
Bud: Rendben.
Megfordul, és kezdi töltögetni a gombócokat a tölcsérbe.
T. még egyszer próbálkozik: ... és a pisztáciát se felejtsd ki.
Bud nem szól semmit, csak mérgében összeroppantja a már kész fagyit ostyatölcsérestül.
Eddig a jelenet. És nézzük a valóságot. Ameddig ácsingózunk a megszokott után, ameddig visszahúznak megrögzött tévedéseink, ameddig képtelenek vagyunk elszakadni a múltunk egészségtelen koloncaitól, addig nehéz a váltás, nehéz a megtérés, nehéz az újba való lendületes belekezdés.
Tíz napja változtattunk étkezési rendszerünkön. A szénhidrátalapúból a paleo-ketogénre – nagyjából zsíros-szalonnás-húsos-tojásos menüre – tértünk át. Ez egyre jobb hatásfokkal sikerül. De, be kell vallanom, álmodtam már fagyiról, kenyérről, csokoládétortáról, tejberizsről stb.
Az átállásom akkor lesz rutin, amikor eszembe se jut, hogy a szalonnás tojásrántotta mellé kenyeret kellene szelni. ez az idő még nem jött el. Emlékszem arra az időre, amikor a dohányzást abbahagytam. Évek múltán is elő-előfordult, hogy álmomból ébredve mutató és középső ujjam egymás mellett a cigarettát tartó mozdulatot formázta. Kb. tíz év kellett ahhoz, hogy teljesen elmaradjon ez a gesztus. Türelem, türelem, s elérkezik a minőségi változás.
29. ZSOLTÁR. A TERMÉSZET URA (Dávid zsoltára.) Adjátok meg az Úrnak, Isten gyermekei, adjátok meg az Úrnak a tiszteletet és a hatalmat! Adjátok meg az Úrnak a nevét megillető dicsőséget, és szent udvarában imádjátok az Urat! Az Úr szava a vizek fölött, az Úr a hatalmas vizek fölött. Az Úr szava tele erővel, az Úr szava tele fönséggel. Az Úr szava cédrusokat tördel, az Úr szilánkokra töri Libanon cédrusait. Libanont ugráltatja, mint valami borjút, Szirjont pedig, mint fiatal bikát. Az Úr szava tüzes villámot szór, az Úr szava megremegteti a pusztát, az Úr megremegteti Kádes pusztáját. Az Úr szava tölgyeket csavar ki, és megritkítja az erdőket. A dicsőség Istene mennydörög, s templomában minden így kiált: Dicsőség! Az Úr trónolt a vízözön felett, az Úr királyként trónol mindörökké. Az Úr erőt ad népének, az Úr békével áldja meg népét. Közöm. Hm. Mintha napjainkban ugyanez történne: „Az Úr szava tölgyeket csavar ki, és megritkítja az erdőket.” Figyelünk az Úr szavára? Dávid figyelt: A Hatalmasnak kijáró tiszteletet és dicsőítést várt el mindenki részéről. Mára ez mintha kifakult, elmorzsolódott volna. Esszük is a következményeit.