Mickey webnaplója

Valamennyire zavar, hogy olyan sok szelfivel találkozom a FB-on. Nincs más téma, mint ez: Ugye milyen szép is vagyok? Azonnal Petrolay Margit meséje elevenedik meg bennem: A világszép kecskebéka. „Istenem, de szép is vagyok! Szép lapos a fejem, két gurgula szemem, a szám majdhogy körül nem éri a fejemet. Karmos lábaimmal ugrok mint a bolha, szép hangomért irigyel a fülemüle...”
A téma az irodalomban rendre visszatér. Petőfi ellenáll a szelfinek: / Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd. /
Ehhez képest Babits: / Csak én birok versemnek hőse lenni, / első s utolsó mindenik dalomban: / a mindenséget vágyom versbe venni, / de még tovább magamnál nem jutottam. / (Legalább őszinte.)
A maga teremtette kancsal elképzelést gyönyörű fizimiskájáról egy 50 évvel ezelőtt látott francia film autószerelője vetíti elém. A dagadt középkorú mester öntelten világítja meg alulról saját arcát egy elemlámpával. Kéjesen vigyorog ránk, azt sugallva, hogy ilyen szépséges lény nincs több a világon, mint ő. Persze ez lehet igaz is, de magamagát fényezve a tény egyáltalán nem hiteles.
Óhatatlan, hogy az ember olykor ne szerepeljen egy-egy fotón, de ebből sportot űzni – több mint ellenszenves.
Ha tehát magamról nem vagy alig készül fotó, kiről készülhet? A kérdés az emberi jogok tiszteletben tartása miatt ütközik nehézségekbe.
Elgondolkoztam rajta, hogy miért van az, hogy annyi felhőt, annyi virágot, annyi fát, olykor állatot fotózok le. A személyiségi jogok hiány miatt. Egy fa nem perel, nem kéri ki magának, egy kutya nem ugat meg, ha lekapom, egy cica nem kezd fájdalmasan miákolni, ha rákattintok. A virág is békésen tűri a fényképezést. Talán még ki is húzza magát: Szépnek teremtett engem az Isten.
108. ZSOLTÁR. A NÉP REGGELI IMÁJA (Ének, Dávid zsoltára) A szívem nyugodt, én Istenem, énekelek és zenélek színed előtt. Ébredj, lelkem! Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt. A népek között dicsőítlek, Uram, a pogányok közt énekelek neked. Mivel irgalmad az égig ér és hűséged a felhőket veri. Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged. Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket. Így szólt az Úr szentélyében: „Ujjongva osztom fel Szichemet, felmérem Szukkot völgyét. Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda. De Moáb legyen a mosdótálam, és Edomra ráteszem sarumat, s diadalmaskodom a filiszteusok földje fölött.” Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el Edomba? Nem vetettél el minket, Istenem? Istenem, miért nem vonulsz ki seregeinkkel? Nyújts segítséget az ellenség ellen, hisz az emberek segítsége hiábavaló. Istennel hősi tetteket viszünk véghez, ő eltiporja ellenségeinket. Közöm. a címe szerint reggeli ima ez a zsoltár. Az általam döntött része vállalható, sőt érdemes is eltanulni ezt a közvetlen hangvételt. Ám a többi kifejezetten ószövetségi megfogalmazás. Dávid nem tud kibújni a bőréből. Akkor nem volt ismert az ellenségszeretet mai formája.