Mickey webnaplója

Előrebocsátom a választ: nem, nem jelent meg.
Roráté végeztével sokan összetorlódtunk a kijáratnál. Mellém sodródott T., a velem korú értelmiségi és megkérdezte, hogy megjelent-e már az új kötetem, mivel rukkolok ki karácsonyra? Kérdése annyira meglepett, hogy azonnal félreasszociáltam. Mondom neki idén karácsonyra szép kötetet adott ki a SZIT, Keller Péter, Gárdonyi Géza dédunokája alapos munkával készített monográfiáját dédapja munkásságáról: Az élő Gárdonyi-arc. Ő csak mosolyog. Nem érted? Te írtál-e valamiféle újat? Alig győzöm hárítani. Nem, Á, dehogy. Hosszú felvetőjű szőttest készítek, blogomat, amelyben több mint 4000 poszt található. Ebben maradtunk.
Telt-múlt a nap. Esteledve megnyitom a beérkező leveleket. Dr. T. Cs. paleomedikus orvos, reagált elküldött leleteimre, s nem orvosként ilyeneket ír: Sugárzik belőled a tisztaság, nyugalom és bölcsesség. Ezt az írásaidra (is) mondom. Ha este fáradt vagyok "agyilag", mert fizikailag nem fáradok el, akkor gyakran megnyitom és olvasgatom őket. Írtál már regényt, novellát?
Elszégyelltem magamat. Válaszom:
Örülök, hogy tetszenek írásaim. Egy ízben fordultam magánkiadóhoz egy könnyed közhelyekkel operáló szabad asszociációkra épülő kötettel. Pénzt kértek a kiadásért. Itt abbamaradt a kapcsolatunk. Én megírtam, a rizikót nekik kellett volna vállalniuk, ha jó a munkám. Ha rossz, akkor meg minek kiadni. Szeretem a blogot, mert nincs vita senkivel, kedvemre írok, s olvashatja, akit érdekel, és aki ismeri a hozzáférést.
Újabb email:
„Szívesen elolvasnám azt a kötetet.”
Mire én: „A kötet gépiratban valahol megvan. Ha megtalálom, csatolmányként küldöm.”
(Megtaláltam – nem volt könnyű –, elküldtem.)
Az a meglepő az egészben, hogy egy napon kétszer is említik, mintegy noszogatva: írok-e regényt, novellát, bármit... Lehet ez véletlen, lehet, hogy karácsony közelsége indít meg hasonló gondolatokat többekben, lehet egyfajta felhívás keringőre. Nem vágyom szerepelni, nem vágyom dedikálásra, sose vágytam nyilvános szereplésre, különösen arra nem, hogy duruzsoljak szerkesztőknek, kiadóknak. Aztán az idő is eljárt már énem felett. Nagyon megfelel hát nekem a blog mint műfaj. Ami kellemetlen, hogy fordított az idősorrendje. Ami régen volt, azzal kezdi egy könyvben megjelenő napló, a blogban fordított a sorrend.       
A Példabeszédek könyve 1. fejezet. Álló betűkkel – Közöm (tehát ami megragadott). Dőlttel a kiragadott idézetek. A KÖNYV CÉLJA: Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai, hogy bölcsességet tanuljunk. Lám, a már többször emlegetett alapigazság: A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Olyan intelmek sorjáznak itt, mint később Szent István király intelmei fiához. Hallgass, fiam, atyád intelmére... ha a bűnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele! ...Ha így szólnak: „Gyere velünk, ...ártatlannak tőrt vetünk, elnyeljük őket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül, kincset szerzünk, a zsákmányból részesedsz... ezekkel ne indulj el egy útra, tartsd távol lábadat ösvényüktől. ...Valójában... a saját életüknek vetnek csapdát. Ma a cinikus így fogalmaz: Megveszlek kilóra.
 A könnyelmű korholása... amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek... most csak egyétek tetteitek gyümölcsét, lakjatok jól azzal, amit kiterveltetek... aki rám hallgat, biztonságban élhet, nem kell rettegnie bajtól. Én az Úrra vonatkoztatom Salamon szavait. Aki rá hallgat, annak nem kell rettegnie, mert biztonságban van.