Mickey webnaplója

Reggelre virradva megiszom a forró kávémat, és megvárom, hogy kitisztuljon a fejem. Ez időbe telik. Addig pedig rámeredek a FB anyagaira és megpróbálom áttekinteni az éjjel velem megosztott anyagokat. Kitérő: A látottak egyre kaotikusabb képet mutatnak. Adva a hír, az élmény, a megosztani kívánt kép és/vagy szöveg. Ám ennek megtekintésébe bezavar, hogy egyre több tartalomhoz csak úgy juthatnék hozzá, ha előbb lájkolom. Más tartalmakról pedig idegesítő módon le kell vakarnom először a látását akadályozó hirdetést. Továbblépve újfent találkozom azokkal a képekkel-anyagokkal, amelyeket már korábban láttam egyszer-kétszer-százszor. Oldalra tekintve szintén fogyni nem akaró hirdetésekre esik tekintetem. Nem akarom, de azok makacsul keresnek. Ha egy retro-slágert akarok megnézni egyre többször prosztataproblémák elleni reklámokba ütközöm. Tudják, hány éves vagyok, és feltételezik, amit én is feltételezek. Tolakodnak és tolakodnak. Olyan mezővé vált a FB, mint a nagyvárosok autós forgalma. Ahol áttekinthetetlen mennyiségű forgalomszabályozó közlekedési táblával és megszámlálhatatlanul sok autóval találkozom. Kétséges, hogy csúcsforgalomban megéri-e autóba ülni? Ami a lényeg: a kényelemre törekvő autós egyre megoldhatatlanabb csapdahelyzetben találja magát. (Kitérő vége. )
Töredelmesen bevallom, hogy a FB-nak köszönhetően találkoztam Tőkés Gyuri előadásával is, amely ugye az egyszerű életvitelről szólt, csaknem arról, hogy vissza a természetbe, de immár úgy, mint az Istennel való találkozás lehetőségének színhelye.
Szokás szerint ma hajnalban is rábuktam a FB-bejegyzésekre. Szűk órácska elteltével értem el oda, ahol tegnap abbahagytam az anyagok elolvasását. Itt befejezvén a kutakodást, azon tűnődtem, hogy volt-e valamiféle kiugró hír, információ, értékben való gazdagodás lehetősége. Lakonikusan akceptáltam, hogy nem akadt ilyen. Akkor jött a rácsodálkozás. MINEK IDŐZÖM ELŐTTE, MIÉRT FOGLALKOZOM VELE?
Azt a következtetést vontam le, első lépésben csak mérsékelem a FB-ra látogatások sűrűségét. Elég, ha csak ritkán tájékozódom a világ szamárságairól. Ha asz is soknak bizonyul, abbahagyom a FB-bejegyzések megismerését. Mindenesetre ezt a posztot azért még felteszem a FB-ra.
Ízelítő a Préd 8.-ból. A bölcsesség felderíti az ember arcát, és megenyhíti vonásainak szigorát. Azt mondtam: Tartsd tiszteletben a király szavát... a bölcs elme megérti az időt és az ítéletet. Mert minden vállalkozásnak megvan a maga ideje és módja, ... ki tudná előre megmondani, hogy mi lesz. ... senki sem ura a halál napjának... az ember az emberen uralkodik, annak kárára. ... Mivel a gonoszságot nem éri azon nyomban utol a büntető ítélet, az embereknek nő a bátorságuk a gonosztettre. ... A gonosznak nem lesz jó sora, és nem fogja napjait megnyújtani, mint az árnyékot, mivel nem fél az Istentől. De hiábavalóság is akad a földön. Mert néha az igazak kapják, amit a gonoszok érdemeltek volna, és a gonoszok kapják, amit az igazak érdemeltek volna. Mondtam: ez is hiábavalóság! Ezért dicsértem az örömöt. Mert nincs más java az embernek a nap alatt, mint hogy egyék, igyék és örüljön.
A szeretet
Azon fáradoztam, hogy ... megértsem a hajszát, amely a földön folyik – mert ... minden az Isten műve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket, amelyek a nap alatt lejátszódnak. Bármennyit fárad is az ember a kutatással, nem jut el a megértésig. Közöm. Egy mondatban össze lehet foglalni a fejezet üzenetét. Faustyna Kowalska misztikusnak adta értésére Krisztus: A világon minden történés, minden cselekedet teljesíti Krisztus akaratát. Minden úgy történik, ahogyan ő elgondolta. Az embernek ez teljességgel érthetetlen. Ezt bontja ki a prédikátor, aki szintén értetlenül tekint a világ eseményeire.