Mickey webnaplója

A téli napfordulóban az az első és igen vigaszteli valami, hogy ettől kezdve hosszabbodnak a nappalok. Ars longa, vita brevis, mondták a rómaiak, és eltalálták a lényeget. Emlékezetem szerint a Szépművészeti Múzeum falát is ez a szöveg ékesíti. A művészet hosszú, az élet rövid. Mármint az életnek a középső szakasza. Akik ismernek, tudják, hogy három részre osztom az életet. Az első szakasz jószerével kilenc hónapig tart. Az evilági élet általában hosszabb, de százhúsz évnél ritkán hosszabb. (Az én személyim is lejár 119 éves koromban, 2065-ben.) A harmadik szakasz nem is szakasz, hanem félegyenes. A halállal indul és sosincs vége. Nemcsak létmódváltás, hanem dimenzióváltás is. Kiesünk a tér-idő korlátai közül. Hogy mi lesz ott, majd megtudjuk, akik még innen nézzük a naplementét.
Tegnap este eszembe jutott, hogy az év legrövidebb nappalán, immár 57 éve temettük el apánkat. Mintha lovak húzták volna a halottaskocsit a R. keresztúri Köztemetőben. Így emlékezem. Az a dolog érdekessége, hogy ministráns barátaim kérésére magam is ministránsként vettem részt rajta. Az eseményről készült fénykép ezt igazolja. Utóbb a temetést végző fiatal pap vett szárnyai alá minket. Csak sok évre rá derült ki, hogy ő az ellehetetlenítésre szánt Regnum Marianum elkötelezettje, később házfőnöke, még később bebörtönzött papja, és még annál is később pápai engedéllyel nősült valaki. Lám, az ember bizonyos értelemben szereplő, mégpedig saját élete drámájának főszereplője.  
***
Késő este Béri Renátó karmelita beszélt a MR-ban arról, hogy a háromságos Isten gyengítetlenül szeret minket, csak higgyük el. Ingyen szeret, és szeretetének a biztonságában telhet életünk minden pillanata, az elejétől a végéig. Nincs más dolgunk, mint elfogadni ezt a végtelen értékű ajándékot. Ez az evangélium, ez az örömhír, ezt hozta el a megtestesült Ige.
P. Nemeshegyi Péter is hasonlómód fogalmazott. Szeret az Isten közénk jött az Isten, végül hazavár az Isten. Rendtársa, a megboldogult Beöthy Tamás pedig imigyen: egyedülállónak, értékesnek, szépnek teremtett Isten mindnyájunkat. Ő nem teremtett selejtet.  Hát akkor örvendjünk! – mondanák a góbék.