Mickey webnaplója

Lehet, hogy még böjtje lesz annak, ami van. Még februárt írunk, 27. van, odakint háborítatlanul süt a nap, a léghőmérséklet kb. +15 fok, vannak, akik már napoznak, én is megmutattam magamat a napnak. Az erkélyről lődözök fotótémát keresve. Egyet biztosan elszalasztottam, egy ezüstfehérben villogó elstartoló repülőgépet. A nap olyan szög alatt világított, hogy a gép hasát élesen mutatta. Talán tudta, hogy mire előkapom egyébként sem fürge gépemet, addigra rég kirepül a látómezőmből. Így is lett.  
Talán írtam, talán nem, a Nyárkánon megihletett, kiegészítettem a többi három évszak kánonjával.
A Télkánont már közöltem, most a Tavaszkánonon a sor.
Jöjjön tehát akkor:
Tavaszkánon
Künn a fákon újra virul a sok picinyke ág.
Hó sehol, a sziklafalnak ütközik az ár.
Itt van már!
Szép idő van készülőben, zsendül a határ.
Őzgidák patája toppan, hangos már a táj.
Itt van már, itt,
a napsütötte hegy-völgy kirándulókra vár.
***
Leginkább arra hegyeztem ki figyelmemet, hogy a jambikus lüktetés stimmeljen az eredeti szöveg ritmusához.
Nem vagyok benne biztos, hogy az őzpaták toppanásától hangos volna a táj, azt meg csaknem kizárom, hogy szorgalmas kirándulást tegyek hegyekre és völgyekre.
Hangulatát tekintve azonban kétségtelenül fog valamit a szöveg a kikelet életrevalóságából.
Remélem, az általános iskolai énekeskönyvekben rábukkanok előbb-utóbb remekemre.   
Mindenkinek kívánom, hogy használja ki a barátságos időszakot, és mozduljon ki szokott komfortzónájából.