Mickey webnaplója

Ma sem szabályos sem különleges világnap nincs – mondta a rádió krónikása az 50-es években a hírek végén.
Az olaszmódra jellegű rejtvényfüzetet megfejtettem, majd szokás szerint ünnepélyesen széttéptem, s a szelektív kukába tettem.  
A zászlót kitettem a ház falára, a kokárdát kitűzte T. a piros dzsekim baloldalára.
Várjuk a nemzeti ünnepet. Majdnem elmentünk a hosszú időszakban a Balatonra, aztán mégsem.
Majdnem elmentünk Mosonmagyaróvárra, aztán mégsem.
Maradunk hát tisztelettel, kedvelt olvasmányaim társaságában.
***
Mondom feleségnek: Európa összes autójában baloldali a kormány, kivéve a briteket. Ott jobboldali.
***
Válogatás Tömörkény sziporkáiból
- A kocsis szól a lónak, hogy álljon meg. A ló, mint mondani szokás, nagy nehezen – egy szóra megáll.
- A suszter mind sokáig él, ha mög nem hal.
- Mondják, hogy mikor a pestbudai Lánchidat építeni akarták volna, a pozsonyi országgyűlésen fölszólalt egy ember, mondván, hogy: minek már erre a kis időre?
- Egy angol ki akarta tanulni az itteni szappanfőzést, s elment keverést tanulni. Kérdezte, hogy az asszony mérték szerint mennyit tesz a lúgból, a faggyúból és a töpörtőből a keverékbe. Azt mondja a menyecske. Nem mérjük mink azt mértékkel, hanem csak beleadunk egyikbűl mög a másikbúl is annyit, amennyi éppen mögkívántatódik. De hiszen nem is ez határoz, hanem a főzés. Mert abban mutatkozik mög az összeállás.
Mire az angol: És hány percig kell főzni, amíg az összeállás megtörténik?
A menyecske ránéz a gyüttmentre, mert nem érti a kérdést. Megrázza a vállát, azután csodálkozva feleli: Hiszen az magamagátúl mögutatja magamagát. 
[A képes nyelv használói nem tudnak elvonatkoztatni megszokott kategóriáiktól. Ezt az angol nem érti. A nem értés persze kölcsönös. Más a késhegynyi só gondolomformán, és más a mólnyi mennyiség.]
- A puszta embere a városról: „Mi az a város? Sok nyűglődő bolond egy rakáson, egymás tetejében, a homokja kőből van, amin feltörik a patkolatlan ló lába, a levegő szaga sem olyan, mint amilyennek az igazi levegőnek lenni kell …