Mickey webnaplója

Bocs.
Csak egy pillanatra.
Csak a pillanatragasztóról szeretnék egy pillanatfelvételt készíteni.
Adva az igen vékony falú fémtubus.
Adva egy műanyagzár csőben végződő, és
adva egy leginkább bajonettzárra emlékeztető kupak, amely megakadályozza a folyékony ragasztó kiömlését. Továbbá
adva van egy ragasztandó tárgy, jelen esetben egy falra szerelhető műanyagdoboz, amelynek ragasztása elengedett már többször.
Élve a lehetőséggel elhatároztam, hogy egyszer s mindenkorra a „falra kenem” a (telefonelosztó)dobozt, levakarhatatlanul.
Elő a pillanatragasztót.
Nyitnám, de nem megy. Jól összeragasztotta magát a bajonettzár.
Nosza elő a kombinált fogót. Az erősebb nálam, majd csak letekerem a tetejét. Nem megy.
Elő a telefonfogónak nevezett laposfogót is.
Tekerem, nem megy.
Olyannyira nem, hogy inkább leszakad az egész kupakrendszer a tubusról.
Kibuggyan a lé.
Érzem, mert már megszoktam, hogy először engem akar magamhoz ragasztani.
Ezúttal azonban erősebb a matéria ömlése.
Szaga szúrja az orromat, csípi a szememet, miközben megpróbálom a lecsöppent ragacsot a fa felületről és a laposfogóról eltávolítani.
Nagyjából sikerül.
Bőven marad még a léből.
Jut a telefonos dobozra is. Köt rendesen.
A maradék ragasztónak meg annyi. Menthetetlenül kiszárad, beszárad.
Vehetek újat 300 forintért.