Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki odaadja életét. Az utolsó vacsora óta Jézus minden szentmisében ezt teszi. Ha szeretitek: vegyétek, egyétek és tegyétek, amit ő tesz. Váljon bennetek életet adó és odaadó szeretetté! (Laci atya)
Ennyi gondolat elég egy adventre, sőt tovább is. Szeretettel gondolni másokra csakugyan pozitív és lélekemelő. Tenni másokért még több, mert mindennél fontosabb a kapcsolat. Veled, vele, veletek, velük – mindenkivel. Ám emberi töredékességünk következménye, hogy hatókörünk korlátos. Van vertikális és horizontális kapcsolatunk, ha van. (égieket megszólító és földieké). Ezek rendszere könnyen áttekinthető. Utóbbiak közül is azokkal való kapcsolatunk érdekes, akiket még valamilyen módon utolérünk.
Vajon milyen a viszonyunk velük?
Az előző meggondolások következnek Laci atya újabb maximájából, de azért is ült el bennem ennyire, mert tegnap négy társaság, három generáció és két kutya jött össze nálunk.
Én és a párom,
M.-ék a gyerekekkel,
Sz. Mari férjével,
Kati férjével és két agarukkal.
Ha jól számolom, ez egy focicsapat és a két eb. Nem gondoltuk, hogy ekkora társaságunk lesz, nem gondolták ők se, hogy egymással találkoznak. (Spontán jött a dolog, nekem volt, T.-nek lesz névnapja.)
Ők voltak a meglepetés, meg amiket hoztak. Köszönet érte.
Meglepett, hogy M. érdeklődik fotóim iránt, szívesen dekorálná velük házukat.
Meglepett, hogy elfogyott a kilónyi darált kávénk. Pótolandó.
Meglepett az a könyv, ami a természet titkairól szól, amivel megajándékoztattam. (Már van rá érdeklődés, alig várják, hogy elolvassam s kölcsönadjam.)
Meglephette őket, hogy M.-ék ideköltözése kapcsán egy nagyobb bútor alagsorba szállítását kértük a fiataloktól. (Jó szívvel lecipelték.)
Meglepte azokat, akik régóta nem látták lakásunkat, hogy nincs már meg a pianínó. (Nincs meg, hála Istennek! Nagyon jó volt, hogy használhattuk, és még jobb, hogy ingyen elszállították további felhasználás céljából.)
Meglepett, hogy mennyire elfáradtam éjfélre, mert megnéztem Somogyi Vikinek az amerikai templom-bezárási kísérletekről szóló filmjét. (Dokumentumfilm volt, feliratos, folyamatosan olvasni kellett, mert tele volt meséléssel, párbeszéddel.) Jól elfáradt a szemem, mire vége lett a történetnek.
Mondanom se kell, hogy nem kellett utána altató.
2018.12.10. 06:58 emmausz
Találkozások és meglepetések
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3914467662
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek