Mickey webnaplója

Szent Pál írja: „Tudok bővölködni, és tudok szűkölködni is.” A most olvasott könyv főhősének, Nemeskéri Kiss Margitnak az önéletírása (Emlékeim) igazán jól tükrözi a páli mondást. Igen kacifántos életsorsában ő maga is tud bővelkedni, és ha kell, keményen szűkölködni is. Ez a szívós nő egy ízben elkíséri keresztanyját az egyik bajor gyógyfürdőbe, Kissingenbe. Amint írja a grófnő: „Itt a világ legkülönbözőbb részéről gyűltek össze a pénzes emberek, valódi és képzelt betegségeikkel. Láttam, hogy ők igazán »szegény gazdagok«”: az asszonyok hisztériások, a férfiak pedig neuraszténiások. Eszembe jutott, hogy futárútjaimon több órás gyaloglások után milyen jó étvággyal ettem kenyeret és szalonnát. Ezek az emberek turkáltak a legfinomabb ételekben. Azután néha puszta földön aludtam, ezek meg mind álmatlanok. Unnak mindent, és amit pénzért meg lehet venni, azt megveszik. Mind ezek megerősítettek abban, hogy a pénz nem ér sokat!”
Így valahogyan.
A szerzőnő az országcsonkítás idején szökött át és vissza a román határon, és hozta-vitte az erdélyi politikai információkat. Lélekjelenlétének köszönhetően egyetlen alkalommal se bukott le. A háború során és futárszolgálata idején sokat nélkülözött, de sose panaszkodott.
Erre nevelték koragyermekkorától kezdve. Mindezt csak azért írom le, mert érdekes példája annak, az arisztokrácia tagjai éppúgy különfélék, mint az egyéb rétegekhez tartozók. Sokan helytálltak, és mivel különböztek magatartásukban, tartásukban az átlagtól, többnyire olyanfajta irigységgel és meg nem értéssel találkoztak, mint annak idején Krisztus.
Fogyasztói társadalmunkban, a jóléti társadalmak tagjai – az átlag – mintha a fürdőhely gazdagjait követné: „unnak mindent, és amit meg lehet venni, azt megveszik”. Az írónő figyelmeztetése hangosat szól korunkban: „A PÉNZ NEM SOKAT ÉR.”