Első gyermekkor
Kést visszaadtam,
ollót letettem,
petróleumot nem bántottam,
kötőtűnek békét hagytam,
konnektort nem fogdostam,
apának-anyának szót fogadtam…
Második gyerekkor
hajnalban felébredtem
szememet kinyitottam
pc-met is megnyitottam
szájamat is kinyitottam
reggeli kávémat megittam,
fohászomat mind elmondtam
még egy órát bóbiskoltam
reggeliztem, míg jóllaktam
misére templomban voltam,
aktuális könyvet befejeztem,
gyógyszereket mind bevettem,
ágyamat is megvetettem
nápolyimat bakapkodtam
újabb kávémat megittam
zacskós levesem megfőztem
pörköltöm melegítettem
és most
várok, várok, várok, mert „ezek sose jönnek”.
:)
***
A FB olyan gyorsan változik, hogy ha tévesen akarsz valamit menteni, vagy szeretnél újra megnézni, általában reménytelen helyzetben találod magadat. Így jártam ma egy verssel, ami arról szólt, hogy egy kisgyerek vonzódását a wifi-hez és általábana számítógéphez el lehet terelni állatsimogatóval. A vers játékossága, hangsúlyos versformája ragadott meg. Az, hogy miként egykor Kazal Lászlónak a cipzáras nótáját az Offenbach kánkán-melódiára énekelte, ugyanúgy erre a versre is rá lehet húzni a dallamot. Mire felocsúdtam, szem elől tévesztettem a rigmust.
Hogy végleg, vagy csak átmenetileg, azt csak a jó ég tudja.
***
PS kivételesen én is tudom: a keresett vers meglett. Csatolom. Nyolc-soronként ad egy emlegetett Kazal-féle versszakot, és tökéletesen elénekelhető.
Deák Mária: Mese az elveszett wifiről
Vendégségbe jött ma hozzánk
egy városi kisgyerek.
Táblagépét szorongatva
- Nincsen wifi? - pityereg.
- Gyere velem, édes lelkem!
Kézen fogom s vezetem.
Egy életem, egy halálom,
én a wifit meglelem.
Kezét nyújtja, mosoly ragyog,
- Vajon hová bújhatott?
Huncut wifit a nyúlólban,
bizony mondom, elkapod.
Közben Buksi is előjön,
üdvözli a vendéget.
Fark-csóválva vakkant kettőt,
bárányunk is felbéget.
Táblagépét nyújtja felém,
- Ugye kicsit megfogod?
Biz a kezem elengedte,
Buksi után úgy futott.
Kert végéig meg sem álltak,
a kiskapu nyitva áll.
Rózsaszínű kis nyusziorr
a rácson át kandikál.
Csöpp kis keze óvatosan
simogatni megtanul.
Selyemszőrű, pici nyuszi
az ölében meglapul.
Hangos szóval szól a kakas,
- tyúkudvarban ő a sztár -
- Kukuríkú, itt a wifi!
A gyereknek nem kell már.
Boldogságtól kipirulva
a kisnyulat letette.
Tojást szedni de jó móka,
így a wifit feledte.
Darát szór a csibék elé,
a kotlóssal beszélget.
Friss vizet ad a báránynak,
nem kell már az Internet.
Konyhakertet is bejárja,
répát szed a nyulaknak.
A megmosott csemegéből
velük együtt ropogtat.
Táblagépe árván marad,
de a gyerek nem szánja.
Simogatni jobb a nyuszit,
és a tablet sem bánja.
Utolsó kommentek