Mickey webnaplója

Egykori szembeszomszédunk temetésre hívott, ott voltunk. Megmutatta, hogy hol van az urnahelyük a Szent Anna-templomban. Kérdeztem, mennyi? Mire ő: ötven évre megváltva két főnek 240 000 ft. Mondom, arányos, hiszen a Batthyány tér közlekedése kitűnő – pl. Csillaghegyével szemben –, ahol a hasonló helyár 200 000 ft. Még megemlítettem nekik, hogy milyen felelőtlenek vagyunk. Mi még nem gondoskodtunk a mai napig sem végső nyughelyünkről (ami több okból sem végső, lásd pl. feljebb).
Beszélgettünk a régi időkről, amikor összenyitottuk a két lakást, hogy rohangálhassanak a gyerekek ide s oda. A ház hosszával azonos ez a távolság kb. 28-30 méter.  
A gyerekeink generációja felidézte az együtt töltött időszakot.  Kezdve olyan történeteken, hogy a „Zojit nem úgy kell mondani, hogy Zoji, hanem hogy ZOJI. Viszont ne mondd nekem Zoji azt, hogy Cabi, mert az úgy kell mondani, hogy CCABI”.
Fülünket csiklandozta, hogy jó emlékeket őriznek rólunk a gyerekek. Arra emlékeznek, amire én már nem, vagy csak nagyon homályosan, hogy R.-ből pici korában kiütöttem egy tüdőre nyelt celofánt, amitől fuldokolt. Cabi meg magára zárta a hátsó szobánkat. A kulcs soha többé nem került elő. Ő sem akkor, sem tegnap nem emlékezett rá, hogy hová lett. Az ablak annak idején zárva volt, mi azóta padlót cseréltünk, de a kulcs csak nem jött elő. Lerohantam akkor a garázsba egy sperhakniért, és annak a segítségével szabadítottam ki a szoba foglyát. Még megemlítette a szomszéd fickó, hogy a nálunk tapasztalt türelem jótékonyan hatott rá.   
Egészen meghatódtam.
Rendes együttes volt az övék. Sajnáltam, hogy távoznak a házból, a környékről. Ma már mindhármuknak párja van. hogy rohan az idő!!!
Mivel nálunk ismerkedtek meg 1993-ban a számítógéppel, Cs. kiírta a képernyőre szíves miheztartás végett, hogy „Csabi a király”. Következőleg a többiek vazallusok, beosztottak.
Ez a fiúk világában nemzedékről nemzedékre megmarad.
Az 56-ban Amerikába távozott H. család tagjai hozzánk hasonló korú gyerekek voltak. Még rendesen beszélni se tudott Laci, amikor azt kérte, hogy játsszunk kibályosat. Azonnal kiosztotta a szerepeket: Én vagyok a kibály, te meg a bájó.
Ebben maradtunk.