A vödrös locsolkodás képeit jeleneteit nézve az a gondolatom támadt, hogy aki nem kap tüdőgyuszit a hideg zuhanytól, azt megerősíti. Másodjára a szelíd erőszak képét vetítette elém a két oldalról rángatott lányokról és a vödrökkel ügyködő fickókról szóló képsor. Nem kellene abbahagyni egyszer s mindenkorra ezt a fajta legénykedést? Teljesen szembe megy a lovagiassággal, Különösen is az, hogy öten egy ellen. Mi ebben a zenebona?
***
Akkor már inkább az ócska csokoládényuszik. A képet nem rakom ide, hátha védett. Ugye adott a kép, amelyen két meztelen csokoládényuszi beszélget.
Nyuszi, amelyiknek kiharapták az alfelét: – Fáj a s*em!
Nyuszi, amelyiknek leharapták a füleit: – Mi az?
Ps.: Már miséről jövet fel kellett volna tűnni, ami csak a vonaton vált tudatossá bennem, Piliscsabáig és onnan visszautazva a vonaton ugyanúgy nem éreztem bármiféle kölni, rózsavíz, pacsuli vagy parfüm illatát, miként már a templomban sem.
Ekkora a változás?
Senkit nem érdekel már a locsolkodás?
Én nem bánom.
***
A terrorista világ „üdvözli” a keresztényeket húsvét alkalmával. Srí Lanka: Eddig 207 halott. Santo subito. Azonnal szent mind az összes vértanú. És a merénylők? Azonnal pokolra kerülnek a pokolfajzatjai? Nem az embernek fontos ez azt állandósuló népirtás. A nyomorult packázások gonoszsága túlmutat az emberi aljasságon. Az ég erőivel dacolnak az alvilág erői. A döglődő sárkány vonaglásai ezek. De még meddig, és már mióta.
Az utolsó időknek nevezett etap immár kétezer éves. Jézus jóslatai pedig azóta valósulnak: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. És egy másik: Szegények mindig lesznek veletek. De két vigasztaló is van közöttük: Ez a világ elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. És még: A pokol kapui sem vesznek erőt rajta - mondja az egyházról.
És még egy. VD-nél olvasom,amit magamban már többször megfogalmaztam, ha le nem is írtam. Itt őt idézem: A Ferenceseknél tömve a templom. Korábban mentünk, evvel együtt a feltámadási szertartáson már a szokott második helyett csak az utolsó padsorban jutott hely. Gondoltam, ha hátulról golyószóró, tán több golyót felfogunk az előttünk ülők elől. Húsz évvel ezelőtt ilyet leírni felért volna egy hagymázas álommal.
***
Lehet, hogy visszajön a kötőhártya-gyulladásom? Egyelőre megpróbálom tetran kenőccsel a hadakozást ellene. Hátha elég.
***
Délután kiegészül csapatunk a Szombathelyen vendégeskedőkkel.
Addig gyorsan elmondom: - Ezek sose látogatnak el hozzánk.
Azoknak pedig, akik nem ismerik apósom anyjának, Vali mamának a történetét, dióhéjban elmondom. Vali nénivel együtt laktunk már ifjú házasokként. Fia, Pista rendszeres időközönként eljött s segített, ahogy tudott. Egy ilyen látogatását követő 20 perc elteltével az akkor más nagyon idős mama megszólalt: Ez a Pista igazán jöhetne már, sose látogat meg engem.
2019.04.22. 08:02 emmausz
Poszt vagy krónika? Nem is tudom.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6014779416
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek