Mickey webnaplója

Érdekes Könyv F. S. Collins kötete: Isten ábécéje, egy tudós érvei a hit mellett. (Akadémia 2018.)
A szerző, aki a géntérkép kikutatásának szerteágazó és párhuzamosan sok laboratóriumban végzett munkáját összefogta és irányította, noha szeretett volna ateistává lenni, nem sikerült neki, mert szándéka ellenére be kellett látnia, hogy minden érv Isten létére utal. A könyv konklúziója egyfelől az volna, hogy a tudósoknak és teológusoknak egymás javát előmozdítva egymással kapcsolatot kellene tartaniuk, s nem szokásosan egymásnak támadniuk.
Miért érdekes ez a könyv?
Pl. felvillantja azt a tényt, hogy megállapíthatatlan: mikortól költözik lélek az embrióba. Az egypetéjű ikrek osztódása nem könnyíti meg a kérdésben való tisztánlátást.
Mégsem gondoltam, hogy még egyszer megemlítem blogomban. Ám néhány érdekesség miatt megteszem. Kórházba kerülvén, félfüllel figyelvén, azt hallottam, hogy a rákveszély miatt kell műteni a polipos belet. De hogy mi az oka a polipok keletkezésének, azt nem tudjuk. Collins mintha tudná. Így ír: „Ha valakinél pl. felismerik a vékonybéldaganat magas genetikai kockázatát, akkor már fiatalon kolonoszkópiát végezhetnek rajta, amelyet aztán évente megismételnek. Ezáltal felfedezhetők azok a polipok, amelyek könnyen eltávolíthatók, mielőtt még halálos daganatokká alakulnának.” 260. o.
Továbbá:
„Számos krónikus betegség azért alakul ki, mert egy meghatározott sejt túl korán hal meg. Ha az ön lánya I-es típusú cukorbetegségben szenved, betegségének az az oka, hogy hasnyálmirigyének bizonyos sejtjeit, amelyek normális körülmények között inzulint termelnének, elpusztította saját immunrendszere. Ha az ön apjánál Parkinson-kórt diagnosztizáltak, ennek hátterében az áll, hogy az agyának bizonyos, feketeállománynak nevezett részében levő idegsejtek fiatalkorukban elpusztultak, így a mozgató funkciókat irányító visszacsatolás zavart szenved. Ha májra, vesére vagy szívre van szüksége, akkor ezek vélhetően súlyos károsodást szenvedtek el ahhoz, hogy önmaguk helyre tudják hozni a kárt.” 268. o.
C. S. Lewist idézi: „Jézus az embert kereső Istent képviselte, miközben a legtöbb vallás az Istent kereső emberről szól. Választanunk kell, vagy Isten Fia volt ez az ember, és ma is az, vagy őrült és valami annál is rosszabb… De ne hozakodjunk elő semmi olyan leereszkedő zagyvasággal, hogy nagy erkölcstanító volt. Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. ” (Lewis: Mere Christianity 45. p.) 243, 244, o.
S hogy miért idézgetem ezt a láttató kötetet? Erre is idézettel felelek: „Az élet rövid… Ezért ne halogassuk az örök fontosságú kérdésekről való gondolkodást, amíg valamilyen személyes krízis vagy az előrehaladott életkor rá nem kényszerít minket annak felismerésére, hogy spirituálisan milyen szegények vagyunk. 251, 252. o. (A fetteléseket én míveltem.)