Olvasnivaló könyvet kerestem, mert befejeztem a korábbit. Ám elakadt szemem Szőnyi Zsuzsa két kötetén. Az egyik a Római terasz, amiről megjelenésekor (2006) recenziót írtam, és amelynek Zsuzsa nagyon örült. Most mégis a másik kötetbe bújtam bele A Triznya-kocsma címűbe. Zsuzsa már nincs köztünk, de könyve újra megnevettetett, annyira jókedvű mesélő, annyi derű árad történeteiből. El nem tudok jobbat képzelni vakációra könnyű olvasmánynak ennél. Lemondok hát egy napra saját okoskodásaimról, hogy vele ismerkedjetek. Én csak idézgetem innen-onnan.
Cs. Szabó Lászlót így jellemzi: Diákjai elnevezték Csédeckernek, aki a Bädecker útikönyveknél is többet tud. 79.o.
Weöres S.-ról: Megismertük ezt a búbosbankát a kedves szelíd csipogásával… 94.
Sanyi mindenkinek állandóan a nyakába borult nagy emberszeretetében. Persze közben nagyon érdekes, értelmes dolgokat mondott a mai orosz írókról. 95.
Egy finn házaspár a magyarságról: Hogyan váltak szét a törzsek? A sztyeppén megláttak egy messzi kis erdőt, ahonnan füst szállt föl. Emberek – kiáltották a magyarok és odaszaladtak barátkozni. Emberek – kiáltották a finnek és elszaladtak. Meg se álltak az északi sarkig. Máig is emberkerülő hallgatag, undok népség – tette hozzá a finn asszonyka. 105.
A Jancsó-féle Szegénylegényekről. Emberek, lovak körbe-körbe, mazsolaként néhány meztelen nő elszórva. A lovak mentik meg a filmet, de csak félig. Egy óra múlva nem bírtuk tovább, és a sötétség leple alatt elszöktünk. 112.
Egy színi előadásról: A második sorban ültünk, a színészek lábát és a folyosón lévő WC-t nagyszerűen láttuk. 116.
Huszárikot idézi: Kérdeztük, milyen bort töltsünk, vöröset vagy fehéret…? Legalább ásványvizet igyál! H.: Nem, köszönöm, - mondta -, bennem már a víz is fröccsé válik. 128.
Egy vendég jellemzése: Közben telefonált Ágika, hogy öngyilkosságát felfüggesztve ő is eljönne szombaton, 153.
A hangulatról: Sárközy, Szörényi Laci és Szabó Feri rettentő jókedvükben bömbölve nótázni kezdtek. Sürgősen betereltem őket a teraszról, nehogy másnap kilakoltassanak minket ebből az úri házból. 143.
Zárásképpen egy epizód. Klaniczay Tibor a „szibarita váz”-akról. A Jón tenger olaszországi, tarantói öblében fekvő Sibaris görög eredetű lakói híres katonák voltak, és senki se merte megtámadni őket. Hogy szórakoztassák az unalmas életet élő katonákat, elhatározták, hogy a lovakat megtanítják táncolni. A „spanyol iskolához” hasonló tánclépések már nagyszerűen mentek, minden csapatnak megvolt a maga zenéje. Ezt megtudták a tarantóiak, és hadat üzentek a szibaritáknak. Azok nyugodt felsőtesttel vonultak háborúba, de a csata kezdetén a tarantói zenészek megfújták a fuvolákat, s síppal-dobbal előadták a szibarita lovak kedvenc dalait. A lovak a nagy műgonddal betanított tánclépésekbe kezdtek, és a tarantóiak úgy megverték a rút szibarita vázakat, hogy kő kövön nem maradt. 137.
2019.05.30. 06:44 emmausz
Szőnyi Zsuzsa könyvéből szemezgetek
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5314869212
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek