Mickey webnaplója

Stefan Zweig írt Csillagórák címmel könyvet, amelyben felvillant egy-egy fordulópontot hozó történelmi eseményt. Ilyet talán nem írnék saját életemből, de csillagpillanatokat igen. Rátéved tekintetem egy lengyel pápa-képre: Felirata szerint Jan Pavel II. Amikor a kép készült, akkor még csak II. volt. Ma már régóta szent. A csillagpillanat pedig a temetéséhez kapcsolódik. A pápa felravatalozva. Lezárják a koporsóját és a tetejére helyeznek egy nyilván célzattal nyitott könyvet, gondolom, a Bibliát. Majd jön egy szélfuvallat, és bezárja a könyvet. Ez a csillagpillanat nekem. Nekem? Mindenkinek. Mondom magamban: ez az ember szent volt életében. A téren a tömeg ugyanezt gondolja: Subito santo. Gondolom, a Lélek fuvallata volt. A téren ugyanezt gondolják.
Ilyen pillanat lehetett, amikor Szent László király koporsóját szekérre rakták, de nem tudták eldönteni, melyik városban temessék el. A szekeret húzó ökrök egy útelágazáshoz érve eldöntötték a kérdést. A Nagyváradra vivő utat választották.      
Ilyen pillanatok közé tartozik Domi esténként ismétlődő szertartása. Valahogyan benne van a kisgyerek teljes bizalma és ragaszkodása azok iránt, akiktől este puszival búcsúzik.
Zsuzsa egy mozdulattal levette szemüvegemet, gondosan megtisztította, majd visszabiggyesztette az orromra.
Ki-ki folytathatja a sort kedvére.
***
Van egy kis dilemmám. Egy könyvet lektorálok, amelynek a függőségektől való szabadulás a témája, és amely folyamatosan a Bibliát citálja. Szerkezetéből adódóan mégis hétszer hozza ezt az alcímet: „Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket egy általunk vélt Isten gondviselésére bízzuk.”  
Ha végig a Biblián alapul az érvrendszere, akkor ne határozzon el semmit. Inkább az előszóban kellene megemlíteni, hogy a könyv azokat szólítja meg, akik hitelesnek ismerik el a Biblia általános emberi méltóságáról és erkölcsét meghatározó kinyilatkoztatásokat. Az aláhúzott részt alighanem törlöm.
Van még egy érdekes furcsaság. A könyv a szabadulás 12 lépcsőjét fejti ki. A lépcső mindig Lépcsőként szerepel. Azt hiszem, kinyírom a nagy kezdőbetűt s kicsire cserélem. Lehet, hogy az angol eredetiben helyénvaló, de mi magyarok nem így írjuk.