Mickey webnaplója

Már tegnap fáztam a nagy meleg ellenére attól, hogy ma fel kell keresnem a házi orvost jogosítványom meghosszabítása ügyében, meg hát gyógyszereim is fogytán vannak. Ma hűvös az idő, mégis melegem (elegem) van a gondolattól, hogy nekiinduljak a tortúrának. Indulás előtt a szokásos gyógyszerek mellett bekaptam néhány kocka étcsokit, mert a csokoládé vérnyomáscsökkentő hatású (az endorfinról nem is beszélve). Azonnal bekerültem a rendelésre, mert a páciensek szabadságukat töltik valahol. Nem küldött el szemészetre, pedig korábban tette, nem érte meg a tenziómat, pedig szinte mindig tette, elküldött viszont laborra és cukorszint vizsgálatra, pedig nem szokott, és kardiológushoz, ahová szokott. Van időpontom a szívgyógyászhoz, nincs időpontom laborra és cukorra, viszont kért vérhígító engedélyeztetést jövő évre, ami két utat megspórol. Így 73 évesen megtudtam, hogy az ő javaslata elég ahhoz, hogy vezessek tovább függetlenül attól, hogy mikor fogad a kormányablak új vezetői kártya rendezése ügyében.
Hogy miért van ma szabadnapom?
Attól, hogy felejtem az időpontkérést a cukorvizsgálatra. Majd talán holnap telefonálok.       
Elvégre nekem is jár egy kis kikapcsolódás.
Nem igaz?
***
Van lejjebb. Olyan rejtvényújságot vettem, amely túlságosan sok lényegtelen, ennélfogva értelmezhetetlen kérdésre akar tőlem megfejtést. Ugyanolyan ez, mint a legtöbb betelefonálós játék, és egyéb tévéjátékok. Az átlagon felüli műveltségre vonatkozó kérdések zömére tudom a helyes választ, de a szélsőséges és érdektelenekre nem. Kit érdekel, hogy mi a neve az iráni kiszáradt folyómedernek, vagy homokbuckának.
Persze úgy kell nekem.
Minek foglalkozom rejtvényfejtéssel?