Hogy indítsam a mai napot? A megtapasztalt szélsőségesen rosszal, vagy a szélsőségesen jóval?
- A szélsőségesen rosszal a FB-on találkoztam hajnalban: „Budapesten, az jutott eszembe, hogy szedjük fel azt a sok követ, azzal verjük agyon a Tarlóst meg a Hassayt és a többi gazembert, a hullájuk jó lesz trágyának.” Hogy lehet így fogalmaznia állítólag Medgyessy tolmácsának? Nem fér a fejembe. Talán akkor igen, ha elképzelem, hogy a MN cikkéből idézetteket orwelli „újbeszél” nyelven fogalmazták.
- A szélsőségesen jó ezzel szemben a keresztény perspektívája. Odaát letöröl az Isten a szemünkről minden könnyet. Vagy ahogy a tévében nyilatkozott egy apáca: Életcélunk egyetlen szóban kifejezve – az üdvösség. Igaz.
- Szélsőségesen rossz, hogy Mária, Jézus anyja, aki kegyelemmel teljes, és akivel vele van az Úr, kénytelen végignézni, hogy Jézust jótettei ellenére elfogják, megkínozzák, vérét veszik, keresztre feszítik. Az ember kénytelen tudomásul venni, hogy a szeplőtelennek csakugyan hét tőr járta át a szívét. Vajon a mi sorsunk (szeplőseké) milyen lehet?
- Ha Jézus aspektusából nézem haláltusáját, el kell fogadnom, hogy a borzalmas kínok ellenére boldog volt. Mert a kereszten váltotta meg az emberiséget, s nyitotta meg előtte a végtelen perspektívát.
- Nem tudok szabadulni egy evangéliumi megfogalmazástól se. Megnyeretik a választást K. G.-vel, majd elindul a hatalomért való marakodás. Már induláskor benyújtják a számlát. Idáig öt helyettest küldtek rá, akik majd helyette gondolkoznak. Itt abba is hagyom, mert analóg egy evangéliumi kép. „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, … bolyong … majd így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. És amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt. (Lk 11,24skk.) A mi állapotunk vajon hogyan fog alakulni?
- Ne féljetek, örüljetek! – biztatott bennünket Szent II. JP pápa. Igaza volt. Hiszen tudjuk, hogy mi lesz. Na de addig, mi lesz?
***
- AJ mondta: Tetszettek volna forradalmat csinálni! Hát 1956-ban tetszettünk. A gloria victis 1956. c. kötetből most egy dán verset hozok:
Noemi Eskul-Jelsen:
Magyarország vár
A kényszerből ötvözött roppant láncot,
mit az ellenség csuklójára fon
egy népnek, hogy felejtse, ami láng volt,
hogy hang legyen idegen torkokon;
a vassötét láncot, amely a lélek
tövére idegen terhet akaszt,
míg sodródó ördög-szekerévé lesz:
egy csapással nem bírhatni le azt.
Nem úgy, ha a szálló szikra nyomába'
kigyúl a szent harag az arcokon,
lobog a pusztán a szabadság lángja
és szól az eskü: ISTEN! akarom...
Aki csak magát vetheti a harcba
fegyverül s vértje csupán a remény,
arra, mint kőre hullott gyönge magra
tipor a túlerő, zúdul a kény.
Soká állta egy nép, magára hagyva
égő földjének határán az őrsöt.
Tekintete a sötétbe mered.
Kitartott, nem feledve s nem feladva.
... Igy lesik magyar fiúk, magyar hősök,
ki nyújt feléjük testvéri kezet.
Tényleg, Ki nyújt feléjük testvéri kezet? – kérdezhetjük akár most is.
Utolsó kommentek