Megtetszett a FB-on olvasott kérdés.
Csakugyan megtettem-e mindent, és ha igen, akkor miért nem?
Azért, mert sokáig nem jöttem tisztába magammal. Mint minden egészséges gyerek többféle tehetséggel voltam megáldva. Ezek a tehetségek többnyire sokáig szunnyadtak bennem. Kétségtelen zenei hallásomra azonnal reagáltak szüleim. G.-t zongorára, engem hegedű tanszakra írattak be. Nem állítom, hogy jó hegedűs lett volna belőlem, ha a hat-hét évi tanulást folytatom. Lejátszottam a kottát, de adós maradtam azzal, hogy megzabolázzam a hegedűt, és azt csináljak vele, amihez kedvem van. Pl. jazzt játsszak, pl. slágereket vonózzak, pillanatnyi érzéseimet beletegyem a hegedülésbe.
Na, igen. Gyermeki álmokról akartam értekezni. Hát legyen.
Kicsi koromban szerettem volna kalauz lenni, mert annak síppal ellátott lyukasztója van, és akármikor villamosozhat. Aztán másodikos koromtól, akármikor villamosozhattam, éppen a zenetanulás miatt. Hét megállóra laktunk a Váli úti zeneiskolától. Volt tanuló bérletem, volt hetijegyem 2ft 70 fillérért. Ám meguntam a sokszor tömött, sokszor fagyos villamosokat, s nem lettem kalauz.
Postás is akartam lenni kicsit később, amikor a más biciklijén (nekünk nem telt rá) megtanultam kerekezni. Hát persze, hogy postás akartam lenni, aki egész nap biciklizhet. S amikor megkaptuk nagyapánktól a várva várt kétkerekűket, rájöttem, hogy a biciklizést akkor is művelhetem, ha nem leszek postás. Nem lettem.
Egyszer a kezembe akadt egy műszaki könyv, egy építészettel foglalkozó. Úgy gondoltam, hogy legjobban teszem, ha építészmérnök leszek, mert az szép épületeket gondolhat ki, talán várakat is bástyákkal. Nagyanyám kérdezte, hogy neki is építek-e majd házat? Igenlő válaszom után megjegyezte, hogy akkor ő már nem fog élni. Nem jöttem zavarba. Azt mondtam neki: Nem baj, nagymama, akkor majd sírházat építek neked. (Nem építettem, hogy is tehettem volna, nem lettem építészmérnök.) A címbeli kérdésre válaszom: Nem tettem meg mindent. Sőt szinte semmit se tettem meg gyerekkori álmaimért. S ez esetemben nem is baj.
A gimnázium humán tagozata furcsa módon úgy működött, hogy minden tantárgy gazdája követelte, hogy olyan komolyan vegyük az általa előadottakat, mint akik életük hátralévő részében arccal az ő tárgyuknak kívánnak majd élni. Ennek feleltem meg, amikor minden szükséges és szükségtelen ismeretanyagot próbáltam magamba szívni. Így eléggé diffúz elképzeléseim támadtak leendő életpályám felől. Érettségi után zavarban is voltam. Legyek pszichológus? A materialista közegben ez nyomorult területnek számított. Legyek kertész? Nincs hozzá alapismeretem. Legyek pap? Ki tudja, mit határoztam volna, ha nem zavarnak meg egy alkalommal ihletett lelkiállapotban. (Persze, ha arra gondolok, hogy nősülni kívántam, akkor eléggé távolról láttam én azt a területet.)
Fel kellett volna tűnnie annak, amire nem figyeltem, összeszedett íráskészségemre. Legkésőbb az érettségi idején, hiszen értésemre adták akkor már, és nem egyszer, hogy megy ez nekem, s nem is akárhogyan.
Mindenesetre alulról akartam indítani. Textilgyárban kezdtem dolgozni, s textilvegyész szakra gyúrtam. Ám a gyár elzárkózott támogatásomtól.
Kereskedelmi főiskola lett a vége. Elvégeztem, gyakoroltam húsz éven át, de sose lett az enyém az áruforgalmazás.
45 évesen álltam rá, hogy publicistává legyek. Ez feküdt, ez bevált, ez meghozta a várt eredményeket, ezt belülről adtam elő, nem mint a hegedülést annak idején. Szót fogadtak nekem a szavak, s én is szót fogadtam indíttatásuknak.
Jó negyedszázados tevékenységem igazolja, hogy ettől kezdve találtam arra sínpárra, amelyen könnyedén szaladgált vonatom.
2019.12.22. 19:01 emmausz
Megtettél-e mindent a gyermeki álmaidért?
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8915362724
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek