Mickey webnaplója

Biztos, hogy nem az, de az is igaz, hogy újabban hajlok az éppen olvasott anyagok megidézésére, ha valamiért megtetszenek. Így szoktam – mostanában elég gyakran – citálni általam olvasott kötetekből. De többnyire kommentálom is, hogy mit miért idézek meg.
Talán nem meglepő, hogy most is ezt teszem, merthogy éppen jelen bejegyzésemet akarom hitelesíteni vele.  Újra Vásáryt idézem meg (alig tudom megszokni, hogy önmagáról egyes szám harmadik személyben ír).
„[Bár a ráadásszámok játszása alkalmával] élvezte a sikert és a hatalmat, amit a hangszertudása adott kezébe, és mindenekelőtt azt, hogy úgy tudott játszani, ahogy valójában tudott. Megszállta az inspiráció, és olyan teljesítményre volt képes, amelyet a hangverseny alatt megbénított a félelem. Ezt mind nem felejtette el, amikor mégis úgy látta maga mögött és maga előtt a zongoristapályát, mint valami állandóan megismétlődő kálváriát, ahol neki a csöppnyi megdicsőülésért egész életét a keresztfán kell töltenie. [Ezzel szemben] kezdve attól a pillanattól, hogy a partitúrát a kezébe vette, egészen addig, hogy mozdulataival megszólaltatta a zenét, a karmesterség minden arcát szerette… Mikor ott állhatott a megszólaltatás talaján, élvezte, hogy nincs kiszolgáltatva az izmok és idegek pillanatnyi kénye-kedvére, ahol egy ideges megbicsaklás, egy hang a sok ezerből kivághatja a sínről, és a végzetes kisiklás bénító veszélyének a kardját lógatja feje felett. Mások játsszák a hangokat, neki csak inspirálni kell azokat a belőle önként kiáramló zenei elképzeléssel…. erre csábítja a dirigálás jó tündére, … olyan áhított jövő az, amelyben nem üldöz a hangszervirtuóz pályaréme, a lámpaláz agóniája.” (Üzenet III. 293. o.)
Íme, megint egy őszinte kendőzetlen vallomás arról, hogy világéletében lámpalázzal küszködött, és ehhez képest üdülés másokkal megszólaltatni egy gazdag hangzású zenekari darabot.
Most tartozom azzal a beismeréssel, hogy nekem is könnyebb bemásolni másoktól származó és engem érdeklő értékes gondolatokat, mint itthon ülő magamból kisajtolni valamiféle igazgyöngyöt. Innen válik érthetővé, hogy szívesen megidézek igaz könyvrészleteket.
S mivel immáron rajtakaptam magamat, próbálom féken tartani ebbeli hajlandóságomat, és tudatosan törekszem saját dolgaim megosztására a jövőben. Azt hiszem, ennek a lehetősége fennáll, csak magamnál kell tartani papírt és ceruzát, hogy ha felmerül bennem valami érdemleges, ne hagyjam elillanni, mert rövidtávú memóriám már nemegyszer cserbenhagyott.