Mickey webnaplója

Már ez a naptár se a régi, mondtam Újév napján.
Már ezek az öregek se a régiek – mondta Fr. Nagy Ernő SJ.
Már a szemem se a régi – toldanám hozzá, és igazam is lenne, de a sor sajnos nagyon hosszan folytatható.
Már a szemed se a régi? – kérdezheted. Akkor új? De akkor meg miért nem látsz úgy mint régen?
A füled se a régi? Mai füleddel miért nem hallsz úgy  mint a régivel?
Lábad se a régi?  Mai lábaddal miért nem szaladsz úgy, mint régen. (Erre kivételesen tudom a logikus választ. Az az oka, hogy már a szívem se a régi.) Mai szívem megöregedett, s bár verdes rendesen, de hol van már a régi terhelhetősége! Kap egy kis ritmusserkentőt, hogy ki ne essen a ritmusból, és kap mellé egy bétablokkolót, hogy fel ne horgadjon egy izgalmas eseményen.
Azt írtam, hogy folytathatnám a sort hosszasan, hiszen csak csontból több mint 200 különböztethető meg bennünk. Nem folytatom, mert en bloc érzem, hogy olyannyira régi vagyok, hogy már egyáltalán nem vagyok a régi.
Nagyon is mai vagyok új kihívásokkal, új feladatokkal, új egészségi állapottal.
Holnap egy szívemhez közel álló társaságban kellene megjelennem, de úgy látszik, nincs módom eldönteni, hogy ott leszek-e vagy sem.
Ha az van megírva a nagykönyvben, hogy ott legyek, akkor ennek kézzelfogható jeleit kell produkálnom.
Influenzámból feltápászkodni: azaz
nincs hőemelkedés,
nincs hasmars,
nincs szédülés,
nincs fejbőröm irritációja,
nincs orrdugulás.
Ha nem áll össze a kép, a legnagyobb bánatomra távol kell tartanom magamat szeretett barátaimtól. Gyógyulásomra rendelkezésemre áll
az antibiotikum,
az algoflex,
az enterol,
a szokásos nyolc féle pirula és
az egész éjszaka.  
Ha megújulok, jó.
Ha csak később, az tán kevésbé jó.