Ilyen se volt még 74 évem során, hogy hármunk születésnapját külön-külön ünnepeljük. A. ugye hét éve elhunyt, azóta két testvér napját szoktuk találkozással együtt ünnepelni.
Immár másképp van, s ez a koronavírus agresszivitása miatt van így. A második hullám, ha lehet, még szaporábban támad, mint az első.
Idén nagy lyukként tátong a közös ünneplésének hiánya. Egy éve a sok jubileum elé néző rokonságunk közös ünnepet tervezett, ami teljesen dugába dőlt. Kezdődött azzal, hogy Cs. kénytelen volt lemondani Amerikából való hazatérését. T. is hátralépett a nagyobb szabású megemlékezéstől. Mindketten a hetvenesek klubját szaporítanák. Én és K. nem kerek évfordulósok vagyunk, csak mostanában születtünk (szept.), ha nem is mostanában.
M. 45, A. 50, Zs, 45, A. 70, T. 70, C. 60, Z. 40. Ha nem hagytam ki senkit, akkor ez hét fő közös megemlékezése lett volna.
A lehetőség elúszott, s mi még élünk. Ez pedig fontosabb, mint a közös lakoma. Itt is megjegyem, hogy Isten éltesse a jubilánsokat és a többieket is.
***
Volt egyszer egy csasztuskagyártó telefonkezelő a jezsuitáknál. Az illető annyira szeretett rímet faragni, hogy saját névnapjára is ő írt felköszöntő verset. Sajnos nem maradt fenn a rigmus, amely valahogy így szólt. Ünnepi dalomat zengem, a Jóisten éltessen engem… mondjátok együtt: ácsi!
Éljen soká Jóska bácsi. (Hát éltette is, amíg meg nem halt. Azóta az igazak boldogságában él.)
***
Az Antikváriumtól megrendelt hat kötet kiszállításáról értesítést kaptam.
Várjuk, hogy csengessen a futár.
Megjelöltem az ajándékkönyv rubrikát.
Az érdeklődésre számot nem tartó kötetktől szabadul meg ilyenkor a csomagküldő cég.
Az ötlet jó.
A küldött kötet zsákbamacska.
Vagy tetszik vagy kiebrudaltatik a lakásból.
A kérdés most inkább az, hogy a hat könyv megrendeléshez is csak egy ajándékot kapok, vagy mindegyikhez egyet-egyet.
***
Érdekes a születésnapom dátuma. Kilenc hónapot visszaszámolva karácsony szent estéjére esik a 24-én születettek fogantatása. Életem során többször összefutottam olyanokkal, akik szintén ezen a napon születtek. Egyik munkahelyemen a velem szemközti íróasztalnál dolgozó nő, T. szintén ezen a napon. De E. is, akit mindjárt meggratulálok e-mailben.
A statisztikusok tudnák megmondani, hogy kiugróan többen vagyunk-e az átlagnál a szept. 24-esek, vagy csak én gondolom így.
***
Zene. Egy zenei közhely szimfonikusok előadásában. Valahogy mégsem válik komolyzenévé. https://www.youtube.com/watch?v=247QMeUPKUM
2020.09.23. 10:05 emmausz
Ilyen se volt még
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9016211142
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek