Mickey webnaplója

A mindenszentek az üdvözült lelkek napja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén tart. A megdicsőült Egyház ünnepe. Az üdvözültek a „diadalmas egyházat” (ecclesia triumphans) képviselik. „A Bárány előtt ezek a szentek új éneket énekeltek: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottad (az embereket) Istennek, minden nyelvből, népből és nemzetből, Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön.” És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt, és nagy szóval mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.” Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” …így imádták. (Vö. Jelenések könyve 5,8 skk.)
A kanonizált szenteknek külön emléknapjuk van, legalábbis sokaknak. November elsején viszont valamennyi üdvözült napja van. Hatalmas sereg ez, megszámlálni se tudja senki. Az örök hazába jutottak ünnepe. Hány hitvalló, hány vértanú, hány szent életű, hány összeszedett gondolkozású, hány jó érzésű, lelkiismerete szerint élő elhunyt került az örök boldogság állapotába. Ki tudja?
Se szeri, se száma sokaságuknak. 
Nekik örülünk, közbenjárásukat kérhetjük.
Ez november 1. ünnepe.
Másodika a halottak napja. A dolog megfordul. Olyan elhunytakra emlékezünk, akiknek a mi közbenjárásunkra, imáinkra van szükségük, mert még nem jutottak az örök boldogság állapotába. Magukért a megtisztulás során már semmit se tehetnek, mi viszont értük sokat. Az értük teljesített búcsúk éppen ezt szolgálják.
Egy regnumi pap Szent Pált idézi: „Az elhunytak sorsát illetően ne szomorkodjatok, mint akiknek nincs reményük.” Majd megjegyzi: A remény hiánya annyit tesz, hogy az egésznek nincs értelme… A remény különbözik a reménykedéstől. Az utóbbi a ’talán’ világa, a remény meg az a bizonyosság, amely a hitet erősíti.
***
Zene. Egy kedves ismerősünkért mondott gyászmise során az orgonaművész Beethoven VII. szimfóniája második tétele átiratát adta elő. Hatalmas élményt jelentett a zene meghallgatása. Aki szeretné meghallgatni, könnyen megteheti, számos feldolgozást talál a youtube-on. Én most Halmos L. Minden földek Istent dicsérjétek c. motettáját osztom meg. Magamban arra ferdítve a szöveget, hogy Minden szentek Istent dicsérjétek… 
https://www.youtube.com/watch?v=936mdx9SZaQ