Hallottuk a perikópában: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a tereken tanyázó gyerekekhez, akik odakiáltják a többieknek: Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem jajgattatok. Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. (Mt 11,16 skk.)
Vagy a fordítás pontatlan, vagy az eredeti megfogalmazás. Jézus valójában a gyerekjáték szövegével hasonlítja össze a farizeusok viselkedését, akik nem hallgattak sem Keresztelő Jánosra, sem magára Jézusra.
Olvastam, hogy a túlvilágon folyamatosan szólni fog a zene, az ének. Ha igaz, akkor én már kicsit ott vagyok, mert bennem is csaknem folyamatosan szól a zene. Azt gondolom, hogy tudattalan énem vezéreli, hogy mikor mi szól. Persze, ha rágondolok egy dallamra, azonnal arra vált a hang nélkül bennem megszólaló zene – akár több szólamban is. Ahogy kell! Ami pedig a túlvilág zeneiségét illeti, igaz is, meg nem is. E világból nem tudjuk elképzelni azokat a dimenziókat, amelyek odaát vannak. A zenéről szóló alighanem szinesztézia. Megközelítése valaminek, aminek a létét nem ismerjük.
A nemismerésről egy mindennapos játékra asszociálok: a Jigsaw puzzle-ra. Magyar neve talán kirakós játék. A különféle méretűre, alakra fűrészelt darabkákból kell összeállítani egy szép, színes, értelmes képet. Nemde így vagyunk ezzel, akik alulról nézünk az égbe, s nem látunk, csak mintegy tükör által homályosan? Nekifogunk az összeillő részek megkeresésének. Egyre több részlet kezd kirajzolódni munkánk nyomán. Majd a kép egésze is látszik. A számítógépen még mindig elég zavaros a kép a sok vágás tarkította négyszögben. S egyszerre eltűnik a sok szakadás, és teljes szépségében kirajzolódnak a részletek. Összeáll a kép a különféle színes foltokból.
Mit mond ez nekem?
Ilyen változást hoz majd a halálunk, amely alkalommal szembesülünk azzal, amit itt elképzelni sem tudunk. Kirajzolódik a kép, kirajzolódik a teljes valóság, amely jobban különbözik jelen világunk valóságától, mint a keresztöltéses hímzés színe a fonákjától. Halálbiztosra vehetjük, hogy egyszer meglátjuk a kiteljesedett létet.
***
Móra Ferenc egy paptól hallotta: „Aki tíz esztendős koráig nem ártatlan, húszig nem szép, harmincig nem erős, negyvenig nem okos, ötvenig nem gazdag, hatvanig nem szent, az azután sem lesz az.” Nem is rossz.
***
Zene. Schubert Die Forelle. Mondta is az egyszeri magyarnak német barátja, amikor a hídról lenéztek a patakba: die Forelle. A magyar értetlenül állt a szó hallatán. Ekkor a német fütyülni kezdett:
s, ddmm d s, s, s, s,rdt,l, s… usw. A magyar felkapta a fejét és azt mondta: Ahá. A pisztráng. Itt zongorakivonatban szólal meg. Azért választottam ezt, mert a billentyűkön való mozgás utal a patakban csapkodó pisztrángok nyüzsgésére.
https://www.youtube.com/watch?v=nyTutGE--68&vl=en
Utolsó kommentek