Marton püspök interjúkötetében emlegeti a gulágot megjárt humoros Olofsson Placid atyát, aki azt mondta, hogy „őt Isten egész életében a tenyerén hordozta, csak közben gyakran tapsolt”.
Könyve tele van ismerős egyháziakkal. Nem csoda, én is piarista diák voltam. Jelenits István, Tuba Iván, Diószegi László, Lukács László, Balás Béla neve köszön vissza. De Szegedi atya, Bulányi György, László Gábor, Varga László pp, Bíró László pp. is említve vannak. Máriás (Gologi) Lajos SJ-vel Sülysápon találkozott.
Én is ismertem sok magyar jezsuitát, főleg azokat, akik a Sodrás utcában laktak. Közülük is főleg azokat, akikkel egy asztalnál ebédeltünk.
Evés közben ment a laza csevegés. Nemeshegyi P. felvetette, pl. hogy mennyire nem szereti, amikor temetések vége felé azért kezdenek imádkozni, aki a legközelebb a jelenlévők közül meghal. Én azt találtam mondani, hogy változtatni kellene a gyakorlaton, és azért kellene imádkozni, hogy legközelebb senki se haljon meg. Nem volt zajos sikere megjegyzésemnek.
Máskor arról panaszkodott Pepi bácsi, hogy a villamoson elbóbiskolt, s valaki ellopta a zsolozsmáját a kis táskájával együtt. Most nem tud zsolozsmázni, bár ilyen esetre felmentést kapnak a szerzetesek.
Megint belekotyogtam beszélgetésükbe: Ha élni akartok a felmentéssel, te ellopod a Feri zsolozsmáját, ő meg a tiedet, és egyiteknek se kell elmondani az imákat. Mondanom se kell, hogy újfent sikertelen maradt közbeszólásom.
A napok humorához mind hozzátettük a magunkét.
Szabó Feri: Néma gyereknek híg a leve.
Én: Előttünk az élet, mögöttünk a széktámla.
Póta Laci: Ki korán kel, hamar elfárad.
Benkő Antal: Maga alatt vágja a fejszét.
Jávor Cs.: Májusi eső aranyat ér, mondja Józsi bácsi, és fejest ugrik a búzatengerbe.
Én: Belehalok, ha addig élek is.
És még: Ne tudjak innen elmozdulni, ha nem tudok innen elmozdulni.
És még: Nem bánom, legyen enyém az utolsó szó.
És még: Doktor úr, én idegi alapon vagyok idegbajos.
És ez így ment naponta.
Utolsó kommentek