Gy. hatvannyolc volt. Ő a legközelebbi ismerősünk, barátunk, akit elvitt a covid. Az a kategória, akiket időseknek, halmozottan betegeknek szoktak titulálni. Ők azok, akik naponta megszámláltatnak, s a tévé nyilvánossága előtt statisztikai számként szerepelnek. Aztán jön a következő nap a következő számokkal.
Első találkozásunk telefonon történt. Felhívtam egy kéréssel. Zs. lányunk UV-időszakban menne vizsgázni időcsúszás miatt. Ő, a főiskolai oktató visszakérdezett: És ha megbukik, mikor vizsgázik újra, vagy kihagy egy szemesztert? Én azt feleltem neki, hogy szerintem ennek nincs valószínűsége. Ebben maradtunk. Nekem lett igazam. Zs. „átcsúszott” egy ötössel. Ő volt, aki belga területre varázsolta néhány tanítványát, ahol ösztöndíjasok lettek. Időnként meglátogatta őket, s mint mondta, jól érzik magukat a „boszorkányok”. Zs. vizsgadolgozatának is ő volt a konzulense. Egyszer tréfásan megjegyezte, hogy olyan kitűnő anyagot produkált tanítványa, hogy ő alig tudta követni szárnyalását.
Ugyancsak ő volt, aki K. lányunk ambícióját is élesztgette, hogy vegyen részt a főiskolai képzésben.
Egy alkalommal meggyőzően érvelt amellett, hogy az Isten ártatlan. Csak szeretni tud. Mindenkit szeret.
Gy. egy estén keresztül próbálta magyarázni a kegyelem szó jelentését. Tehette, mert a tudás megszerzése, s visszaadása kedvenc időtöltése volt. Említette, hogy amikor németet tanult, kiragasztotta a ragozásokat a szobája falaira és négy napon át gyönyörködött a táblák valóságában.
(Görögből?) lefordított egy könyvre való maximát.
Tudta, hogy tudása mit ér, és rácsodálkozott, hogy én hozzá képest bagóért vállalok szellemi munkákat.
Szerette a zsolozsmákat. Szerette az ortodoxok fenséges imakultúráját, a dicsőítéseket.
Most pedig kórházi szenvedései után szembesült a szépséges és kiterjedt élet valóságával. Az ártatlan Isten szeretete vegye körbe őt egyszer s mindenkorra.
***
A. (71) is elhunyt. Ő a társaságunk 5. tagja, akit a rák elvitt. Mindig önkritikusan beszélt magáról. Pedig
- kiválóan sütött-főzött, s királyi traktákkal fogadott bennünket.
- kitűnően táncolt, évtizedekkel korábban tervezte, hogy megtanít minket a francia négyesre
- ő maga tánccsoportjával Nyugaton turnézott lánykorában
- nagy olvasottsággal rendelkezett
- kitűnő túravezető is volt. Ismereteim szerint erről igazolványa is volt
Immár égi utakon tájékozódik, s mindörökre.
***
Az egyik oldalon fogynak a tehetséges embereink. De a másik oldalon pedig új életek sarjadnak. Az újak még nem éltek eleget ahhoz, hogy tehetségeiket mélységükben megmutassák, de szépségük máris magával ragadó. Elég belenéznem unokánk kék szemébe, és a végtelen mélységgel találkozom. Elég M.-K. unokát kézbe vennem, és gondolkodhatom rajta, hogy a 2021-ben született gyermek miként lesz hasznára embertársainak, az országnak, a világnak. Ártatlan szépsége s az a végtelen béke és bizalom, amely árad csírázó életének minden szegmenséből, máris levesz a lábamról.
2021.01.29. 14:14 emmausz
Élünk és meghalunk
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5516408208
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek