Alighanem írtam már, hogy az ötvenes években hozzánk járó postás olykor elkiabálta magát, hogy „levele jött valami Gyo….” Mire idáig ért, tudtuk, hogy mi kaptunk küldeményt. Nehezen silabizálta ki, hogy Gyorgyovich. Nem mondom, hogy könnyen ejthető név. Az elszólásokból elírásokból sokféle versenghet a dobogós helyért. Nem ismerem a holland kiejtési szabályokat. Mindenesetre apánk mesélte, hogy kb. 100 éve a hollandok üdülésre invitáltak magyar gyerekeket. Már az első megnyilatkozással is baj volt. Szólították a gyerekeket. Emlékezetem szerint apánk így hallotta viszont nevét: Gheorgheovex… Mivel senki nem jelentkezett, meg kellett ismételni. Valahogy azért kiderült, hogy kihez is tartozik a név, hiszen megismertük ezt a történetet.
A kézírásról átgépelt nevünk cifrája így szól: Gyirgyonck.
De voltunk már Gyöngyörichek, Györgyecihek is. (A postás szerint levél jött Györgyecih Aruelnek).
Mégis egykori vállalatom pénztárosa vitte el a pálmát. Kérdezte, hogy hogyan írom a nevemet, cs-vel vagy ch-val? Mondom: A végén ch-val. Leírta: Gyorgyovits.
***
M. fiú küldte a vakcinás viccet. Címe: Bánk bán. Párbeszéd a két szereplő között.
Bánk: - Beoltassam magam?
Gertrudis: - Nem bánom.
Bánk: - Most igen, vagy nem…?
***
Az előző egy régi megfogalmazásra hajaz. Merániai János, esztergomi érsek dodonai nyilatkozata a középpontozás elhagyása miatt ugye kétféleképpen érthető.
A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.
Igaz, hogy ő latinul írta, álljon itt az is: Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico.
***
A dal. (avagy a király új ruhája)
Előrevetem, hogy a sorozatból csak egy részt láttam, hallottam, s megállapítom, hogy ahogy előre haladok a korban, nem haladok a korral. Megállapítottam, hogy hetvenöt felé cammogva nem kell, hogy nekem tessenek a nóták, sőt, ha nekem tetszenének, nem szólítanák meg a fiatalokat. Tehát mert nekem nem tetszenek, hihetőleg jók.
Ennyi önkritika után megírhatom, hogy nekem miért nem tetszenek. A hallott dalok dallamtalanok. Hogy ne mondjam – egyhangúak. A legtöbb dal makacsul ismételgetett frekvenciáját intonálni tudtam. És ez baj. Hogy lehet azt a dalt elénekelni, amelyiknek nincs dallama? Kistétényi Melinda rég elhangzott kritikája cseng a fülemben: EZ NEM ZENE, EZ NEM ZENE…
Annál több a giccses körítés, habok és hullámok, színorgia, pásztázó fények, csillogás, színes füstök…
Nem is folytatom. És csodálkozom a zsűri szakértelmén. A korosztályomhoz tartozók is ilyeneket szóltak: Elragadó a produkció, nagyon magad vagy, adtad magadat, kápráztató, lenyűgöző, frenetikus, fantasztikus, elképesztő…
Mit mondjak? Én is el vagyok képedve.
Utolsó kommentek