Mickey webnaplója

Szombat reggel a Mária-emléknap miséjét celebrálta papunk. Minden a rendes kerékvágásban haladt. Áldozás előtt szokás szerint fertőtlenítette két kezét a pap s felvette a maszkját. Tücsi vonult elé először, én másodjára. Áldoztatáskor könnyű rózsaillatot éreztem. Papunk nem szokott illatszert használni, keze inkább a sterilizáló folyadék spirituszát árasztja, Tücsi meg nem rózsaillatot használ.
És mégis...
Talán valaki felől arra fújta a szellő, vagy én nem is tudom… Rosa mystica.
*** 
Délben viszontlátogattak a piliscsabaiak. Amikor megérkeztek, hátra rohantak a fiúk az én szobámba, mert hangos zene szólt. Kérdezték, hogy mit hallgatok, mert tetszik nekik. Mondom, hogy ez a The Lion Sleeps Tonight (Az oroszlán úr aludni akar) c. szám. Éppen hatvan évvel korábbi a videófelvétel. Akkoriban nagyon népszerű volt világszerte és méltán. Annyira az, hogy egy óra elteltével hallom, hogy fiam spontán ezt a nótát fújja.
Volt vidámság, megelégedés, hangicsálás, és itt hasalt egy pelenkán Mári Klári. Addig-addig ügyeskedett, mígnem a szőnyeghez került közelségbe. Bár porszívóztam, azt mégsem tűrhettem, hogy arcocskája a szőnyeget érje. Felkaptam az immár nem is olyan aprócska kisdedet (8kg). A többiek már ebédeltek, én meg magamhoz öleltem legkisebb unokánkat, és sétáltam vele fel-alá a lakásban. Elvi azt mondta, hogy majd igyekezik az evéssel, mert nehéz ez a gyermek. Mire azt válaszoltam neki: Én a jobbik részt választottam. S szorgalmasan róttuk a köröket, hogy ölemből kikukucskálva felfedezze mindazt, ami látnivaló egy ekkora lakásban. Tapasztalatom szerint kedvére való lehetett ez a dolog a kicsinek, mert nem tiltakozott a váratlan kaland ellen.
Ebéd után örömmel konstatálták egy az üvegajtóra applikált fotó nyomtatott változatát. Rajta Domi (6) üdvözült mosollyal mutatja fel a karitász kirakodóvásáron vett verdát. Én meg elmondtam, hogy azért van az a kép ott, mert ha rossz kedvem támadna, csak ránézek a képre és elmosolyodom.
Délután záporeső zivatar öntözte meg a rétet és egyáltalán mindent és mindenkit, aki s ami csak alá állt. No persze, a beígért hidegfront.
Olyan vasárnapi hangulat vett rajtam erőt.
Az értékesekkel és az értékekkel való találkozás hívta elő belőlem ezt az érzést alighanem.       
***
A FIFA által diktált őrültségnek nem vetette alá magát a magyar futballcsapat, azaz nem térdelt le az ír-magyar meccs előtt a BLM mozgalommal való szolidaritását mutatva. A nemzetközi sajtóban port kavart az esemény. Többek között az egyiptomi, ám tiszteletbeli magyar állampolgár, P. Henri Boulad SJ fejezte ki, mennyire örül annak, hogy magyar állampolgár, s gratulált OV-nak ahhoz a kiállásért, amivel megerősítette: egyetért a csapat viselkedésével. A dolog nem új. A magyar csapat a német-magyar meccs elején sem volt hajlandó karlendítéssel hódolni a nácik előtt 1940-ben, noha a németek ezt tették.