-Lehet, hogy túlságosan is hozzám nőtt a kirakós játék (jigsawpuzzle).
Kirakom azokat a tájakat, ahol sose jártam, s hihetőleg nem is fogok járni.
Kirakom azokat a tájakat, ahol már jártam, (pl. Keleti-tenger dűnéi) merő nosztalgiázás céljából.
- Vágyom a posztjaimhoz való rokonszenves hozzászólásokra.
Kimoderálom a kekeckedő, pikírt és saját véleményemet folyamatosan bíráló hozzászólót, mert kevés volt megjegyeznem, hogy vitatkozni már fáradt vagyok, s hitbeli dolgokról észérvekkel hadakozni értelmetlen valami. Más és más létsíkok.
- Vágyom a további fogyást, de folyton éhesnek érzem magamat. Ezért aztán mintha visszájára fordulna a dolog.
- Szép cikkeket próbálok összehozni, de mintha saját életemben csak töredékesen valósulna meg mindaz, amit vázolok. (Sok neves író élete rácáfolt az írásaiban vallott elveire pl. Tolsztoj, Gorkij.)
- Szórom a fotókat a FB-ra, aztán csüggedten konstatálom, hogy kimerült a készlet, nincs mit felrakni, de a hőségben új témákra odakint az életben vadászni sincs kedvem.
- Mire leülök írni, fejemben motoszkál egy dallam, s át kell ülnök a Yamahához. Közben felejtem a témát. Ez akkor is így van, amikor nem zenélek. Adva a téma, de nincs jelen a számítógép. Vagy jelen van a számítógép, de nem jut ezembe egy épkézláb gondolat. Tudom, papír ceruzát kell hordani, és feljegyezni a kulcsszavakat. Ennek ellentmond az, hogy azt hiszem, nem felejtem el azt a valamit, amit pillanatnyilag olyan fontosnak vélek. Aztán de…
- Igazán sose szerettem telefonálni. Nem tanított rá senki. Egyszer csak méretes utcai telefonon kellett apám nevében odaszólni B. Jóskának, akit a központi szám kapcsolt, ha őt kapcsolta. Aki megértette, ha megérette az én mondókámat, aki aztán otthon referált róla, hogy eredményesen telefonált. Máig se vagyok biztos benne, hogy sikerült-e valójában a beszélgetés, mert hol a fülemnél landolt a kagyló, hol a szájamnál. Hogy a hívott fél miket beszélt aközben, míg a fülem távol volt tőle, arról fogalmam sincs. Később a recsegő interurbánokkal gyűlt meg a bajom. Egy hosszú békésebb etap következett utána, mígnem fülem teljesítőképessége alább nem hagyott.
Azóta inkább írásban közlekedem a környezetemmel, mint telefonon.
A telefonnal inkább fotózok.
- Bekapcsolom a légkondit, menekülök a hőség elől.
Azon kapom magamat, hogy túlhűltem. Gyorsan kiülök az erkélyre, míg a forróság be nem kerget.
Nem is folytatom...
.
Utolsó kommentek