Mickey webnaplója

A nagyobb család látogatása – különösen, ami a külhonból érkezést (és távozást) jelenti – képzettársításra késztet. Olyan boldogító a lát(ogat)ásuk, mint röpke életünk átsuhanása, áttűnése e világon. Olyan efemer, olyan gyorsan lefutó, olyan átmeneti, olyan múló. Érzik is, akik hazajöttek, és most hazamennek, hogy itt és ott tartózkodásuk milyen ideiglenes. Természetesen itt jobb élni bizonyos szempontból és ott jobb élni más bizonyos szempontok miatt.
Legjobb útközben?
Talán nem.
Bár a megérkezés reményének izgalma sok mindenért kárpótol, egy 1000 km-es autóutat senkinek se kívánok, kivált nem covid-komplikációk idején.
Az utolsó nap a pakolásé, a búcsúzásé. De az utolsó előtti napot ki kell használni.
Élvezni?
Itt ez a szó nem helyénvaló tekintettel az erős UV sugárzásra és a kánikulára.
Mindenesetre vendégeink tervezték, hogy megnézik a Graphisoft-parkot, de egy part mentén ott felejtett tilos-tábla elbizonytalanította a társaságot (ugye, ami tilos, abból baj nem származhat. Írva volt, hogy TILOS, és mindenki vessen magára). Ám a part köves útját felszabadították a gázgyár mellett, és évek óta szabad rajta sétálni.
Rávettek a vendégek, hogy velük tartsak. Azzal a feltétellel mentem bele a napon való őgyelgésnek, hogy az Összekötő-hídig autóval megyünk, így is bőven elegünk lesz a napból.
Jól döntöttem.
A hídtól délre néhány platán takarása alól kikelve ezerrel tűzött ránk a nap. Árnyék száz métereken át sehol. Mondom a társaságnak: úgy éljük meg a napon való közlekedést, mint a karavánok, amelynek tagjai azért képesek kitartani az 50 fokos melegben, mert szemük előtt lebeg az oázis megváltó léte. Kicsit így voltunk mi is. Átmenetileg fák alá bújva értünk el a parkba. Ami ott érdekes, a vízesés, a halas tavacska, tavirózsával és színes halakkal, sással és szitakötővel.
Van ott egy Giacometti-szerű bronzkompozíció, a Sakkozók. Jól eltalált ábrázolás, csak sose fejezik be az elkezdett partit.
Van aztán ott egy szocreál stílusú meztelen férfiszobor is. Nem tudom, mit akar jelképzeni. Eléggé bumfordi.
Mi tagadás gyorsan befejeztük a sétát, tekintve a tekintendőkre, és elmondtam a táraságnak, hogy hány felé folytathatjuk utunkat. Az Óbudai-szigetre vivő hídig árnyékos úton mehetünk, de onnan vissza is kell gyalogolni. Az üzletközpont felé is sétálhatunk, s kört megjárva térhetünk az árnyékban hagyott autóhoz.
A fiatalok eldöntötték a kérdést.
Automata módon és egységesen a visszafordulást választották. Még a híd tövében elüldögéltek egy negyed órácskát, vízzel hűtve mezítlábukat, majd elbúcsúztak a folyótól, és kocsiba ültek.
Nem kellett a házunkig a forróságban caplatniuk-caplatnunk.