Nem mondhatom, hogy a minap elhunyt biblikus professzorral sűrű kapcsolatban álltam, de a néhány találkozásunk során szeretetre méltó embernek ismertem meg. Első találkozásunkra az adott okot, hogy az ő irányításával és munkájával összeállt a Káldi-féle neovulgáta Biblia, a Szent Jeromos Bibliatársulat Szentírása.
Egyik munkatársa tudta, hogy szövegek gondozójaként dolgozom a jezsuitáknál. Megkérdezte, hogy volna-e időm átfutni a Biblia készülő 2. kiadását. Igent mondtam rá, de a kitűzött határidő roppant szoros volt. Csak úgy tudtam tartani a terminust, ha napi 40 oldalt ellenőrzök. Olvastam-javítottam a buszon, a HÉV-en, otthon, munka előtt, munka után, állandóan ceruzával a kezemben, és … elkészültem vele. Kivonatolásra nem maradt lehetőségem, az átjavított könyv példányát adtam át, típushibákra felívva a Társulat figyelmét.
Meglepetésemre kaptam egy telefont, hogy Tarjányi Béla olyan alaposnak ítélte munkámat, hogy szeretne megismerni személyesen. Akkor, emlékszem, forró nyári délután volt. Útközben megittam egy félliter zacskóskakaót. A körúti központjukban találkoztunk. Béla atyán szokásosan szalmakalap volt. Rövid beszélgetés után megköszönte munkámat, és kért, hogy válasszak öt példányt a Bibliájukból. Különféle színűeket választottam. Mire kezembe fogtam az ötöt, azt mondta: Még ötöt válasszak, mert nagyon hálás a javításokért. Megtettem. A hazahozott Szentírások nem sokáig maradtak könyvespolcunkon. Gyerekeim kaptak egyet-egyet belőlük, majd a többit is elosztottuk a rokonok, s a fiatal párok között, akik esküvőjükre meghívtak. A kapott Bibliák elfogytak, ez a szokásunk viszont megmaradt. Máig minden új házas Bibliát kap tőlünk. Egy alkalommal a szomszéd fiú esküvőjét követően anyja megkeresett, hogy a fiatalok örültek a Szentírásnak, de szerették volna, ha írok bele valamit. Írtam. Azóta mindenki könyvjelzővel kapja a Bibliát – ezzel a szöveggel:
„Az írás a legnémább beszéd, olykor mégis a leghangosabb.
Ez az „Írás” még ennél is több. Az Isten lenyomata – nevezzük kinyilatkoztatásnak.
Ez a lap csak könyvjelző, de a Könyv az Élet jelzője, iránymutatója.
Legyen a Ti életeteké is!”
Tarjányi professzor a Biblia terjesztésének is az embere volt. Szemináriumának a résztvevői annak befejeztével egy-egy megáldott Bibliát kaptak tőle ajándékba ezzel a küldetésre való felszólítással:
„XY, légy a Szentírás apostola!”
Lám, nem beszéltünk össze, mégis valamiféle hasonlóság látszik eljárásunkban.
Összesen még egyszer kerültem testközelbe Tarjányi Bélával. Előadást tartott Csillebércen a Bibliáról. Közvetlenül, oldottan, értő módon beszélt a Szentírásról, a benne mutatkozó érdekességekről, sajátságokról, a jó pásztorról, Jézusról. Elhallgattam volna napestig. (Emlékezetem szerint akkor is kalapot viselt.)
Hiszem, tudom, hogy az Isten – utóbbi időkben sokat szenvedő – szolgája a legjobb társaságot élvezi immár odaát az időbeliségtől egyszer s mindenkorra megszabadulva.
Remélem, hogy még találkozunk.
2021.08.30. 03:14 emmausz
In memoriam Tarjányi Béla
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr216674404
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek