Mickey webnaplója

Az izmusokkal az a baj, hogy mind kizárólagosságot jelentenek. Aki minimalista, az biztos, hogy nem akar barokkos lenni, a kubista elhatárolódik az expresszionistától, a szürrealista elhatárolódik a szoc.reáltól és így tovább, és így tovább. Ha elfogadom, és valóban elfogadom a varietas delectat igazát, azaz, hogy a változatosság gyönyörködtet, mégis adódik, hogy egyes stílusok közelebb állnak hozzám, mások pedig kevésbé.
Korunkban a civilizáció hozza magával, hogy mindenből sok van, mindent tovább bonyolítanak, fejlesztenek, gadgetté válnak a dolgok, s főleg igen sérülékennyé, javíthatatlanná. Részben beléjük van tervezve az erkölcsi és anyagi kopás, részint a szervizek egyre kevéssé megfizethetők.
Szeretem az egyszerűséget, a puritánságot. Szoktam a beduinokkal példálózni: Kiröhögnének, látva ezer és egy vackunkat. Hogy is pakolhatnák fel őket a tevére vándorlásuk során. A minimalizmusnak vannak hívei a képzőművészek között is. Egri József addig törölte képeiről a kevéssé kifejező vonalakat, ameddig el nem jutott odáig, hogy a további törlések a kép minőségromlását hozták volna. Szeretem érte.
A Vigilia c. periodika egyik tematikus számában olvastam a minimal art néhány vonatkozásáról, és megtetszettek e gondolatok. Idézek belőlük: A minimum esztétikája és a keresztény hit. c. eszmefuttatást Gájer László jegyzi, aki idézi Pawsont. Ő a háztartásokhoz tartozó tárgyak kapcsán megállapítja, hogy míg a 19. sz.-ban egy tehetős háztartásban néhány száz tárgyat találunk, melyek kitartottak egy emberöltőn át, addig ma tárgyak ezreit halmozzuk fel, és boldogok vagyunk, ha kidobhatjuk azokat. [lomtalanítás, garázsvásárok stb.] A tárgyi javak erejével szemben is a visszafogottsághoz, a letisztultsághoz fordul érdeklődésével. Az egyszerűséget a mélységhez, az őseredeti, a világot megelőző elsődleges tisztasághoz köti… A kényelmes világot kellene levetkőznünk magunkról, visszatérve az őseredeti, világ előtti tisztasághoz. Az uralom világának mintázataitól megtisztított valóságban kellene ismét felfedezni a tisztát. … Mint írja, a minimalizált élet mindig is egyfajta szabadságérzetet kínált, a felépített világtól , az ornamentika nyomasztó hatalmástól való szabadságot.
A kvékerek puritanizmusa vagy Fra Angelico letisztultsága a minimum példái…
Még megjegyzem, amit azt őszinteségről, igazmondásról ír:     
Amikor az igazmondást gyakorolja valaki, akkor kockázatot vállal, mert szavai haragot és elutasítást válthatnak ki. Szokatlan ez a beszédmód, mert nem az uralom logikája, hanem az igazság felszabadító ereje érvényesül általa…. Az igazmondás a szabad ember tulajdonsága, és őszinteséget kíván tőlünk. Aki ezt a beszédmódot gyakorolja, az érdekmentes és mezítelen.
Ugye ismerősek ezek a tények az érdekek illetve az értékek képviselőinek összecsattanásai kapcsán?
Nekünk meg állást kell foglalni, hogy az előbbiek vagy az utóbbiak mellett tesszük-e le voksunkat.