Ötven éve házasodtunk össze. Két nagyon különböző természetű ember. Egy lány és egy fiú, egy fiatal nő és egy férfi. Semmiféle rokonsági kapcsolat nem volt köztünk. Ez persze jó degeneráltság ellen. Utólag visszagondolva nagy merészség volt részünkről. Mert…
Egy konyha elkerített részéből indult közös életünk.
Aztán fokról fokra összeszoktunk.
Aztán fokról fokra javult a helyzetünk.
Aztán egymás után négy gyerekünk született.
Aztán kirepült mind a négy.
Aztán mind megházasodott.
Aztán lett tizenegy unokánk.
Aztán megöregedtünk, lettünk Tücsi nagyi meg nagypapa.
Aztán megszoktuk új nevünket.
Aztán?
Most itt állunk azzal, hogy ez az év a mi ünnepünk.
Konyakkal vagy pezsgővel emlékezzünk?
Misével és ajándékokkal?
Nyáron a gyerekekkel is.
Ugyanaz áll-e kettőnkre, mint a koros emberekre?
„Nem érdem, de teljesítmény.”
Tücsi kedvenc nótája lánykora óta a Tavaszi szél vizet áraszt c.
Nekem sok van. Nehéz volna egyet kiemelni közülük.
Az ezüstlakodalmat Chukéékkal együtt tartottuk.
Az aranyat előre láthatólag már külön.
Hála Istennek mindenért!
2022.04.02. 04:24 emmausz
50
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5017795605
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek