Mickey webnaplója

Popule meus, quid feci tibi?
Aut in quo contristavi te?
Responde mihi.  
Quia eduxi te de terra Ægypti:
parasti Crucem Salvatori tuo.
Hagios o Theos. Sanctus Deus.
Hagios Ischyros. Sanctus Fortis.
Hagios Athanatos, eleison ímas.
Sanctus Immortalis, miserere nobis!
Gyerekkoromból idézem lelki füleimmel a latin-görög szöveget és melódiát. Sarkosabb dallam tartozott a görög szöveghez, lágyabb a latinhoz.
Ma magyarul folyik a szertartás. Zömmel nagy csöndességgel. Hisz csütörtökön „Rómába mentek a harangok”.
A mai csendbe belerondít a keleti harctereken folyó csatazaj, és a róla szóló (ál)hírek. Hogy mennyire gyerekes ez az ellenfél veszteségeinek a felnagyítása, kicsiben ugyanez történik. „Odaszólok a katonabátyámnak és az teremtuccse elintézi a bajodat. Vagy egy másik – inkább gyerekszáj: Szólok a papámnak, az lehozza a padlásról a vaskardot és majd jól s*ggbe rúg.”
Igen. Ilyenek vagyunk. A hanyatt homlok menekülést szervezett taktikus visszavonulásnak nevezik… stb, stb. Nem is folytatom. Végül is valóban csendes nap a mai. Nincs mise, csak késő este, a húsvét vasárnapi vigilia-mise.
***
Legyen vége már
A harci zaj helyett legyen béke már,
a csetepaté helyett megnyugvás.
A kakaskodás helyett tűzszünet,
utána a békepipa elszívása.
A fegyvergyárak menjenek csődbe,
a bio-laborok robbanjanak föl.
Az emberek gondolkodása tisztuljon meg,
A vesztes-vesztes játszmák helyett játsszanak
nyertes-nyertes játszmát.
S ha nem megy, békés egyet nem értést kívánok!
A gyerekeknek baráti kézfogást,
a papának, hogy vigye vissza a padlásra a vaskardot! 
A katonabátynak leszerelést.
S kicsinek, nagynak:
Ha nem megy a pozitív játszma,
békés egyet nem értést kívánok!
Sőt! Boldog békés húsvéti ünnepeket!