Mickey webnaplója

Karinthy legjobbja szerintem
(kivonatoltam)
„Hetvennyolc esztendős koromban …elmentem a Margit-hídra és egy szép fejest ugrottam, …két és fél napig maradtam a víz alatt…
Szent Péter … életem filmjét csavarta föl   …  a közönség jól röhögött, hogy olyan furcsán kalimpázok… elszakadt a film… hátulról visszafelé kell leforgatni az egészet. …
Lábbal fölfelé kibuktam a Dunából és felugrottam a Margithídra… hazamentem… háttal fölmentem a harmadik emeletre, bezártam az ajtót, mire az kinyílt, végig hátráltam az előszobán és visszaültem a díványra... Visszahátráltam a szobába és emészteni kezdtem.
Csakhamar készen volt az ebéd, az inasom hátrafelé behozta a piszkos tányérokat, én visszaültem a székre és a gyomromból a már elkészült jóféle túróstésztát villával és késsel szépen beleraktam a tányérba. Összeragasztottam a hússzeleteket, ami nagyon jó volt. Miután a levest is kikanalaztam a szájamból, felálltam és megnéztem az órámat. Félegy volt, tizenkettőre a hivatalban kellett lennem, gyorsan kihátráltam a szobából. A szájamba dugott cigarettavég mindig nagyobb lett, végre rágyújtottam és beletettem a zsebembe… Tíz év múlva feketedni kezdett a hajam és a fogaim lassan belehulltak a szájamba. A nyugdíjamat megvonták tőlem, kezdődött a munka és én megint odaültem a hivatalba, róhattam a betűket, míg az utolsó sortól az elsőig el nem készültem. Főnökeim nagy jóindulattal voltak irántam, de aztán már nem ismertek olyan jól és huszonöt évi becsületes munka után fölvettek háromszáz forint fizetéssel, teljes lakdíjjal. Itt álltam tehát, hátrafelé, a legnagyobb nyomorban, hivatal nélkül, feleségemmel együtt, aki egyre szebb lett és egyre jobban szeretett…
végre megismerkedtünk és én bemutatkoztam. Azontúl nem láttam többé. Megkaptam doktori oklevelem …szerettem tanulni s így mindig kevesebbet tudtam. Fiatalságommal azonban kissé odaéltem (első életemben ugyanis visszaéltem vele) s így csakhamar minden erőmet visszanyertem. Tizennyolcéves voltam, bajuszom szépen visszafejlődött,… belenőttem ruháimba és szorgalmasan felejtettem. … selypíteni kezdtem, majd elfelejtettem beszélni s mikor már elég kicsi voltam, négykézláb másztam vissza a bölcsőbe, hogy szoptatós dajkámat ellássam tejjel. Hogy ezután mi történt, nem tudom, csak egy sötét helyiségre emlékszem még, ahova engem valaki erőszakkal betuszkolt.”
Ahogy ezt leírta, az utolérhetetlen. Nemhiába jelentette ki róla Kosztolányi, hogy „ez a marha volt közöttünk az egyetlen zseni”.