Már megint VD-től lopok, aki Szt. Dorotheus apátot idézi:
„Aki önmagában keresi a hibát, bármilyen kellemetlenség, kár, gyalázat, megvetés vagy bármi más hasonló megmegpróbáltatás éri, és mindent derűs lelkülettel vesz tudomásul úgy, mint aki ezekre mind nagyon is rászolgált. Van-e ennél békésebb ember a világon?”
Azért érdekes ez a kijelentés, mert Pál apostol a filippiekhez írt levelében többek között ezt rögzíti: „Krisztus az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez... Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban…”
De Assisi Szent Ferenc is nagy bűnösnek tudta magát.
Ezek után talán nem is meglepő, hogy jubiláns papbarátunk sok szempontból méltatlannak ítéli magát a papságra. Az előző három vélemény nyomán feltehető a kérdés:
Van-e nála békésebb ember a világon?
Aligha.
Azért Pio atya intése rá is vonatkozik: Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet!
***
Nem gyötröm a lelkemet, de immár ötször egymásután nem tudtam lekapni valamennyi követ a mahjongban.
Most azért is folytatom.
PS. Borús az idő, igyekeztem színes fotókat feltenni a FB-ra.
Utolsó kommentek