Mickey webnaplója

- „Már hárommillió dollár volt a zsebünkben (tisztán), és havonta még mindig százezer dollárnál több futott be a csekken.” Ch. tipikus self made man. Felismeri tehetségeit és küzdelmes életében megtanulja kamatoztatni. Filmjeiben a Hitler-bajuszos csavargót játszotta el egyéni humorával. 
- „Reeves unszolt… , de hét éve nem tettem be a lábamat a bankba, most se mentem be.” Meg kell hagyni én se megyek önszántamból bankba. Nem kedvelem a pöffeszkedő légkört.
- „Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, maga a félelem” (D. Roosevelt). Igaza volt. Ne féljetek. olvassuk a Bibliában is.
- „Némelyek mondogatták. A háborúnak sok az előnye. Fellendíti az ipart, fejleszti a technikát, munkaalkalmat teremt. Hogyan is tarthatnánk észben a millió halottat, mikor milliót lehet keresni a tőzsdén.” Tapasztaljuk. A ma politikusai, szelvényvagdosó részvényesei ugyanígy gondolkoznak.
- „Korda Sándor már 1937-ben felajánlotta, hogy forgassak egy Hitler-filmet, amely a személyek összecserélésén alapulna: Hitlernek ugyanis éppen olyan bajusza volt, mint a csavargónak. Korda szerint mindkét szerepet eljátszhatnám.” Megtörtént: kiváló film lett a Diktátor.
- „A Diktátor nehéz munkának bizonyult… elköltöttem félmillió dollárt, mielőtt a felvevőgép zümmögni kezdett volna.” Aztán rendesen fialt is a befektetett tőke.
- „Mindig fejcsóválva jöttem el mindenféle hollywoodi estélyekről, ahol sztárokkal találkoztam – talán túl sokan voltunk egy csomóban. Barátságtalan, kihívó volt a légkör. Vesszőfutás volt az út a büféhez és vissza, ismét a büféhez és vissza…, küzdelem a nagyobb feltűnésért.” Nincs részem a hollywoodi estélyekben, de nálunk vannak szimpóziumokra szakosodott betolakodók. Hasonló kíméletlenséggel ráugranak a finomságokra.
- Az írók kedves emberek, de szűkmarkúan bánnak a tudásukkal.
A tudósok jelenléte megbénítja a többieket.
A festők fárasztók, mert azt szeretnék elhitetni az emberrel, hogy inkább filozófusok, semmint piktorok.
A költők... kitűnő barátok.
Mégis a zenészekben a legerősebb a társas szellem. Nincs melegebb és szívhez szólóbb látvány, mint a hangversenyre készülő szimfonikus zenekar. … A karmester beléptekor beálló csend erősíti az együttműködésre kész társas szellemet. Érdekes megfigyelés. Van benne igazság.
- Kérdezték: Mit tart a szépségről?
Talán – feleltem – a halál és a gyönyörűség együttes megnyilvánulása, a természetben és minden dologban felfedezhető mosolygó szomorúság, misztikus bensőséges kapcsolat, melyet csak a költő érez… ezt kifejezheti akár a nap is, amikor sugárnyalábot vet a szemetesvödörre, vagy akár a csatornába lökött rózsa. El Greco a keresztre feszített Megváltóban látta meg. Magam is szoktam fotózni nap által megvilágosodást mutató tárgyakat.
- Már Svájcban...: Oona meg én nyugszékben pihentünk. A gyerekek belefeledkeztek a játékba. Akkor éreztem át, mi a tökéletes boldogság – nagyon hasonlít ez az érzés a szomorúságra. Talán a tartamosság miatt. Huzamos ideje lehet a boldogságnak éppúgy, mint a szomorúságnak.
- A modern élet … bonyolultsága és a huszadik század mozgató ereje az egyént egyre inkább gigászi intézmények béklyójába szorítja, amelyek politikai, tudományos és gazdasági téren fenyegetik. A lélekkondicionálás, a szankciók és az engedélyek áldozatai leszünk valamennyien. Mesterséges miliő vesz körül minket. Tapasztaljuk a hivatalok packázásait, hatalmi túlkapásait, agyunk érzékenyítésére tett kísérleteit. Tudatunk deformálását a reklámok és a propaganda által. 
- R. Oppenheimer megjegyezte egyszer: Az embert kényszerűen hajtja a tudásvágy. – Ez rendben is lenne; csakhogy az ember többnyire nem törődik a következményekkel. .. Néhány tudós olyan, mint a vallásos rajongók. Csak törnek előre abban a hiszemben, hogy felfedezésük szükségképpen üdvös, és tudásvágyuk az erkölcsi alap. Ha az ember nem ismer el felettes hatalmat (Isten), akkor bármi megtörténhet, éppen mert saját meggyőződésük az erkölcsi alap. Márpedig lelkiismeretünk torz olykor, részrehajló, önös, esetleg – ritkán – akár kifejezetten emberellenes is lehet. (Huncut az ember, amíg meleg.)
- Mikor nekiültem, hogy hatodszor is átírjam e könyv kéziratát, feltettem Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét: Clara Haskill a szólista, Markevitch vezényel. (https://www.youtube.com/watch?v=vRNBpNVj4vw) Ez a mű érzésem szerint annyira megközelíti az igazságot, ahogy csak a legnagyobbak képesek; erőt merítettem belőle, hogy befejezzem ezt a könyvet.
Mint már megírtam, amikor hazavezetek a Balatonról, meghallgatom Beethoven pastorale szimfóniáját. A klasszikus mű teljesen felüdít. Értésemre adja, hogy minden jól van, ahogy van.
Meg fogom hallgatni Chaplin ajánlását. Érdekel: mi hatott rá olyan energiát felszabadítóan.