Mickey webnaplója

Élünk! - írja VD letudva a nyári balatoni napokat. Megjegyzi, hogy 22 féle tennivaló került a kutyanyelvre, amelyekből az öt utolsót is letudta.
Korunknál fogva hasonló a helyzetünk. A kor kórral jár, legalábbis kopásokkal.
A kopott ember mankóval jár, hacsak nem hajlandó kocsiba ülni.
Ma valakit sikerült rávenni a könnyebb helyváltoztatásra.
T.-t meg elvittem a háziorvoshoz, hogy bemutassa a szakorvosi jelentését.
Magam kint vártam rá Móra Ferencet olvasgatva.
Nem szívesen járulok az egészségesítő emberek színe elé, mert elkezdik felgöngyölni hiányosságaimat, s annak se vége se hossza.
Nem vagyok vele egyedül.
Hazafelé nem létező kutyanyelvemen egy tétel volt: a felhőbe tett vérnyomáscsökkentőt kiváltani a patikában.
Rajtam kívül két ismerős nő várakozott kiszolgálásra. Kb. egyidősek velem. Ők is a patikát járják rendszeresen.   
A 30 pirula ára 1230 ft. De mert a patika barátja vagyok, és ezt kártyával igazolni tudom, 66 ft-tal kevesebbet kellett fizetnem a patikaszerért. (A különbözetet azoktól szedik be, akik nem barátai a patikának.)
Apropó vérnyomáscsökkentő.
30 éve állapították meg a hipertóniámat.
Azóta írnak fel mindenféle csökkentőket.
Csak az a baj, hogy ma is magas a vérnyomásom.
Gratulálok magamnak és a tisztelt orvoslásnak. A gyógyszergyáraknak nemkülönben!
 A csúcs az volt, amikor egy korábbi orvos tenziómat mérve szinte felkiáltott: „Jaj, Gyorgyovich úr, magas a vérnyomása.” Nem volt kedvem mosolyogni.
Akkor már évtizede rendszeresen azért jártam oda, hogy ne legyen magas.
Na, de félre a mulandóságról szóló gondolatokkal.
Petőfi óta tudjuk: …majd elmúlnak a bajok… mennybe visznek angyalok…
Addig is élünk, hogy aztán reményünk szerint örökké éljünk.