De nem erről akarok írni.
Ma egy különösen érdekes könyvet találtam a könyvmegállóban.
Faludy György kötetét: Pokolbéli víg napjaim c.-t. Érdekes helyeket említ mindjárt az elején: Endrődi utcát, ahol a Rózsadombon szeretett volna telket venni, házat építeni. Egy zsolnai kocsisról, aki Battonyán szolgált egy állatbolond gazdag embernél, akinek a halálát várták az alkalmazottjai, és a dédelgetett állatokból mindjárt nagy halotti tort készítettek. Volt ott liba, kacsa, nyárson sült ökör.
Faludy Párizsba emigrál, és a 2. vh. előtt tapasztalja a franciák magatartását irántuk. Azért érdekes ez nekem, mert Kuncz Aladár regényes visszaemlékezésében hasonló húrokat penget.
Egy ízben láttam Faludyt a Vörösmarty téren könyvhéten dedikálni. Szokása szerint zokni nélkül bújt lábbelijébe.
Előkerült korábban a neve a jezsuita szerkesztőségben is. A Prohászka-kutatók emlékeztettek rá: Faludy ott volt a Prohászka-szobor ledöntésénél is. Mint kiderült a keresztény kurzus ellen tiltakoztak a szobor ledöntésével.
Hosszú a kötet, hiteles beszámoló sok mindenről, pl. Recskről a magyar gulágról.
***
Az év szava: eszkalálódik? Nem tudja senki. A hívőket megszólítja a vesztébe rohanó világ képe.
IMÁHOZ!!! Ez a legáltalánosabb felhívás.
***
T. térde immár engedelmesen megtartja gazdáját. Sebgyógyulása még eltart egy darabig. Rehabilitációra ott marad a tervek szerint.
***
Tegnap megtanultam kezelni az automata mosógépet.
Ma a villanysütő lelkével ismerkedtem.
Előmelegített sütő, középső tálca, alsó-felső melegítés, sütőpapír, légkeveréses üzemód. 16 perc.
Jó lett a pizza. Csakhogy én nem kedvelem. A tejbegrízt (alias darakása) igen. Az is jó lett.
Azért nem akarok szakács lenni, se mosóbácsi.
***
Fűtenek. Megindult a távfűtés.
Utolsó kommentek