VD azt írja, hogy a kiskanállal megkocogtatta a teáscsésze oldalát – s mint írja, ezzel – Isten országát építi.
Gondolatát próbáltam befogadni.
Talán tényleg nem kellenek ahhoz világrengető valamik, hogy építsük az Isten országát.
Elég hozzá a csend, a megfontoltság, a derű, az elfogadás.
Elfogadása a szituációknak, a társaknak, az egészségi állapotnak.
Elég hozzá a jóra törekvés, a pozitív gondolkozás és cselekvés, az ártatlanság vélelme mindenki iránt, a gondviselésbe való beleérzés, annak a tudata, hogy szeretett lények vagyunk.
Az aranyszabály szerint szervezett és megélt lét. (Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Mt 7,12)
Ez feltételezi az alapos empátiát, beleérző képességet.
Feltételezi a jelenre való koncentrálást, a jövő láthatárán felbukkanó nehézségek figyelmen kívül hagyását. Legtöbbjüktől indokolatlan a félelem, amelyikkel pedig szembe kell néznünk, abban a tudatban tesszük, hogy nem vagyunk egyedül. Szerető közegben élünk, mozgunk és vagyunk.
Talán ennyi elég is azoknak a gondolatoknak a kifejtésére, amelyeket az idézett mondat indított el bennem.
***
Reggel szemétlevitel, jégvakarás a szélvédőről, mise, vásárlás. Sört elfelejtettünk venni.
Csak borokkal, pálinkákkal és Unicummal öblíthetjük torkunkat.
Vagy hát Coca-Colával, tejeskávéval, szódavízzel.
Aki ételt-italt adott, annak neve legyen áldott.
***
A hétágra világító Nap minden sarkot beragyog.
Ami hátra van. Porszívózás.
Nosza.
2024.01.20. 12:56 emmausz
Szombaton
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1718307409
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek