Tegnap valaki a fb-on felvételizés miatt sürgősséggel kereste Kodály-Vargyas: A magyar népzene c. tudományos igényességgel megírt könyvet. Emlékezetem szerint megvolt nekünk is. A zenei kötetek között meg is találtam. 1952-es kiadás (akkor már harmadszor adták ki). Nos, szűkszavú messenger-üzenetemre nem jött válasz.
Magam meg belelapoztam az 500 különféle népdalt felölelő, feldolgozó könyvbe.
Mindjárt az első lapokban találom a következőket: Virág Benedek írja Kazinczynak: „A minapában (1803) elalkonyodott már a nap, - ablakomnál dohányozgatván egy tiszta torokból hallám énekelni: »Mi haszna, Galambom! ha előtted járok.« A hirtelen támadt kiabálás s zaj miatt többet nem érthettem. Nem tudná-e ezt valaki nálatok? Ha úgy, írd meg, édes Kazinczym! és más akármiféle tréfás énekeket, s nevetséges dalokat!”
A dolog érdekessége akkor (de ma is), hogy ha VB átment volna a szomszédba, azonnal megtudta volna a folytatást. Nem ezt tette, a fél országgal odább lakó K.-hoz fordul levélben. Hátha ismeri...
Attól érdekes a dolog, hogy ma ugyanez történik. Mindent a google-tól, a fb-tól, az okos telefontól akarunk megtudni. Közben valós társadalmi kapcsolataink szétzilálódnak, elsekélyesednek.
***
Egy másik figyelemre méltó adalék.
A gyerekek a nagyszülőktől tanulták meg az általuk ismert dalokat. A szülők ugyanis nem igazán értek rá átadni ebbeli tudásukat. Dolgoztak látástól vakulásig.
Tehát nagyszülők! Feladat az áthagyományozás.
***
Hej, a könyv olvasása kapcsán visszaköszönt gyerekkorom szolfézsoktatása!
A régi típusú kvintváltó dallamok és az újtípusúak. A mari és cseremisz, a csuvas párhuzamos példák,
a szövegek, a ritmusok.
Közel hetven év távlatából merül fel a pienhang elnevezés.
Tényleg tanultuk egykor. Az ötfokú, tehát pentaton dallamok csaknem következetesen kerülik a félhangokat, szolmizációs névvel a fá-t és a ti-t. Ám néha mégis – ha hangsúlytalanul is, de elő-előfordul, hogy szerepelnek e dallamokban is. Nos, ezek a pienhangok - át5futó hangok. (A pien a kínai szaknyelvből jött át.)
***
Szeretem a hangokat.
A pienhangot,
az ilyen hangot,
az olyan hangot,
- a szirénhangot nem,
- a szirénáét se,
de már a trombitahangot,
az emberi hangot,
a mennyei hangot,
a klasszikusok hangját,
az értelmezhető hangot,
a fájdalomküszöböt el nem érő hangot,
a 16 és 15000 Hz közötti tiszta hangokat,
a zenekar hangjait,
az általuk megrezgetett felhangokat,
a kis- és nagyszekundot, -tercet, -szextet, a bővített-szűkített és tiszta kvartot-kvintet, a nagy és kis szeptimet és az oktávot is, a nónát is ... és ki tudja még milyen hangtávolságokat is, szeretem ha a helyükön vannak.
Szeretem a zenét, ha könnyű, ha nehéz, ha komoly, ha humoros, csak ízléses legyen.
Utolsó kommentek