Mickey webnaplója

Egy szülinap és egy névnap.
Együtt Piliscsabán.
Ez volt délelőtt.
Játszunk, beszélgetünk.
Egyszer csak így szól M.: Megvan a bankkártyád? Kaptam egy mobilhívást kedves ismerősömtől, hogy megtalálta a bankkártyámat. De az enyém megvan.
Hú, akkor csak az enyém hiányozhat! - mondom neki. (Azonos a nevünk.)
S tényleg.
Az történhetett, hogy a belső zsebemben tartott kártyák mellől kivettem a mobilomat, és abba beakadt a kártya, ami aztán valamikor leóvakodott a földre.
Ezt találta meg M. ismerőse.
Mondom is neki: A gondviselés küldte emberedet, hogy ő találja meg, és ne más. Merthogy nagyot lehet bukni az elvesztésen.    
Visszakaptam a kártyát. A jövőben jobban kell rá vigyázni.
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a délutánra tervezett másik találkozáson is részt vehettem a célszerű közlekedés folytán.
Az esztergomi vonalon közlekedő zónázó vonat hamar átrepített Angyalföldre, a metró pedig a találkozás helyére.
Itt is névnapokat ültünk. Z., I. G., stb.
Kibeszélgettük magunkat hosszas kihagyás után.
Amire nem számítottam: autóval hazafuvaroztak Óbudára kedves rokonaim.
A vonatutazás során a Dunán átrobogva sűrűn kattogtattam a mobilomat.
Ma ezekből a képekből teszek fel néhányat.