W. A. Mozart Esz-dúr szimfónia utolsó presto tétele Esz-dúrban szólal meg bennem.
(Ellenőriztem a hangmagasságot a billenyűsön.)
Mozartnak ez a remeke nem hasonlít semmilyen korábbi művére.
De azt hiszem, hogy ez Mozart sajátja.
Mindig újat ír, sose dolgozik az előzőekben felhasznált motívumokkal.
E zenei periódust meg külön is kedvelem, mert az egyik utolsó szálfézs-szemeszterben ezt kellett lekottázni zongorán való lejátszás alapján. Nagyon ment az ilyen nekem.
De régen is volt.
Ugye a helyes hangmagasság belső érzése abszolút hallás.
Aki meg nagyot hall, azé meg abszolút süketség?
***
Mostanában ránk jár a rúd. Többet vagyok orvosnál, mint szeretném.
Remélem, nem állandósul ez a fajta törődés.
***
De hogy valami vidám is legyen ebben a posztban, álljon itt egy vicc:
A tanárnő megkérdezi az iskolában:
– Gyerekek, kinek mi hiányzik otthon?
– Nekünk még nincs autónk! – mondja Ferike.
– Nekünk még nincs videónk! – feleli Lacika.
– Nekünk már van mindenünk! – böki ki büszkén Móricka.
– Tényleg?
– Persze! A múltkor hazajött a fater, belehányt a szekrénybe, anyám meg azt kiabálta: „Na, már épp csak ez hiányzott!”
2025.01.08. 12:15 emmausz
Ránk jár a rúd
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7318770902
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek