Mickey webnaplója

Kézikönyvtárunkból olykor lekapok egy kötetet.
Vajon olvastam-e már? 
Elég hamar kiderül.
Amikor egy könyv 271. oldalán ceruzás aláhúzást találok, nincs tovább semmi kétség: egykor már elolvastam a kötetet.
Hogy mindez mire jó?
Csakugyan bizonyítja, hogy olvastam már.
De nemcsak…
Arra is jó, hogy a fontosabb gondolatokat kiemeli, nem kell sokat keresgetnem a kötetben, hogy rátaláljak ezekre újraolvasáskor, vagy ha éppen meg akarom idézni őket.
Ez történt a Triznya kocsma esetében is. Emlékeztem arra, hogy Huszárik nevéhez fűződik a történet. Aztán a könyvet átpörgetve hamarosan ráakadtam a keresett részre. Alá volt húzva az illető epizód.
Azt látom, hogy a lapszemlék is alkalmazzák a módszert. Kiemelik a súlyosabb mondanivalókat. Megkímélik a nagyérdeműt attól, hogy mindent elolvasson apróra.
Épp elég csak a vastagján átrágnia magát.
***
Fakírrá lettem – átmenetileg?
Vigyáznom kell a cukorszintemre, vigyáznom kell a fogyásomra.
Most alkalmazhatom magamra is korábbi megfogalmazásomat.
A fogyókúránál egyszerűbb sincs!
Nem kell tenni semmit!
Még enni sem kell!
***
Kodály sarkos megjegyzéseiből idézek. (Alá voltak húzva a Visszatekintés c. gyűjteményben):
- Az íróknak adjanak kávét, ami nélkül nem tudnak írni.
- Az emberi korlátoltság gyakran lázad saját érdekei ellen.
- „Senki sem boldog a halála előtt” – idézi Solont. (Nemo ante mortem beatus.)