Nem vagyok a homeopátia híve, ezt igyekszem hangoztatni, amikor néhány fura dologra apellálok.
A kenőcsöket nagyon vékonyan szoktam alkalmazni. Úgy vélem, hogy a minimális mennyiség is elég belőlük.
Azt tapasztalom, hogy a bögre aljában összegyűlt cseppnyi kávé ízesebb, mint a korty kávé. Legalábbis nagyon örülök neki.
Ugyanezt érzem, amikor a pohárban maradt Cola cseppnyi nedűjét magamba öntöm, de nem túlzok, ha azt mondom, a szeszes italok esetében is érzek hasonló elégedettséget, az utolsó cseppek bekebelezése alkalmával.
Ezzel nem azt akarom hangsúlyozni, hogy nekem elég egy cseppet tölteni a poharamba, mert a kevés jobb, mint a sok, de ez a tapasztalatom attól még igaz.
Hozzá kell tennem, hogy ez csak akkor működik, ha az italok és a maradék csepp elfogyasztása között bizonyos idő eltelik.
Alighanem az utóbbi attól olyan kedves, hogy emlékeztet a korábbi élvezetre.
Olyan jó érzés tölt el, mintha egy csepp mézet cseppentenék a nyelvemre.
Hogy minek örülök ilyenkor?
Hogy még éppen megfelel elvárásaimnak?
Hogy a csepp karakteresebb, mint a nagy mennyiségben fogyasztott ital?
Talán.
***
XIV, Leó pápa a nyolcadik pápa az életemben.
Nem sorolom őket.
Kedves emberek voltak mind.
A mostani is annak mutatkozik.
Hogy mégis mi különbözteti meg őt elődeitől?
Elődeivel ellentétben eme pápa fiatalabb nálam.
A többiek mind idősebbek voltak hozzám képest.
2025.05.11. 12:44 emmausz
Egy csepp méz
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8718856930
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek